Ennek elfelejtettem címet adni....

Hmmm, az előbb, amikor leültem, hogy írjak, egész nagy kedvem volt, most viszont rá kellett jönnöm, hogy nem is nagyon van mondanivalóm... de mivel a kutya se olvassa, miért ne?

A hajamat azóta újra befestettük, egy drágább és tartósabb színezővel, de semmit sem ért, a vége ugyanúgy szőke, mint festés nélkül. Ha valaki (LOL) vevő egy tanácsra: NE szőkíttessétek ki a hajatokat, ha nem nagyon-nagyon muszáj!

Képzeljétek (igen, ti mind), elkezdtem sportolni. Faffyval már majdnem pontosan kitaláltuk, mikor esküszünk, és azt ugyan nem mondom még el, hogy mikor, de már nem sok időm van leadni azokat a kilókat, amiket nem szeretnék magammal vinni egy házasságba. Sőt, nézegettem online menyasszonyi ruhákat is, és rátaláltam az igazira (elég esküvői ruhaválasztós tévéműsort láttam ahhoz, hogy tudjam, hogy igen, ez az igazi). Egy darabig szerettem volna magamnak megtervezni, egy kicsit eltért volna a hagyományos stílustól, és voltaképpen teljesen véletlenül láttam meg a képet, de attól kezdve minden egyértelmű volt. Tökéletesen másmilyen, mint amilyet valaha is elképzeltem magamnak, de annyira gyönyörű, hogy sírnom kell, ha ránézek! Nem kimondottan klasszikus, egy kicsit inkább vintage, de mint mondtam, álomszép! *.* Egy kedves kolléganőm a nyáron ment férjhez, és gyönyörű ruhát varratott magának - azt mondta, megmutatta az én ruhám képét a varrónőjének, és megdöbbentően olcsón meg is tudná nekem varrni! Ez hatalmas motiváció, főleg, amikor éppen az életemet is gyűlölöm edzésen :D Amúgy kifejezetten élvezem az órákat, köredzése járok, és nagyon szeretem, hogy minden óra végén lóg a belem, és izomlázam van, mert legalább úgy érzem, mint aki tett valamit és erősödik. :)

Más újság nem igazán van errefelé. Nálam beindult a karácsonyi hangulat, készülök az irodai Secret Santára, ugyanis tavaly csak a csapaton belüliben vettem részt, de tavaly előtt imádtam az irodait is! Csodálatos Santám volt, és azt hiszem, az összes létező ilyen alkalommal igyekezni fogok én is ennyire odatenni magam :) Ezen kívül gondolkodtam, hogy esetleg tematikussá tehetném a blogot. Nem mintha bárki is olvasná, de mivel az életem nyilvánvalóan nem izgalmas, eszembe jutott, hogy akár írhatnék zenéről. Olvastam egy cikket egy zenei blogon, és annyira idegtépően nem értettem egyet vele, hogy majdnem leültem megírni a saját véleményemet a dologról. Az évszázad 50 legfontosabb metálbandáját sorolta fel a cikkíró, de arra jutottam, hogy valszeg senkit se érdekelne, azon kívül nem rendelkezem megfelelő tudással, szóval... na. :D De legalább ezt most elmondtam. :D

Na jó, tényleg nincs mit mondanom, szóval a nap svéd szava után menjetek békével:
brudklänning, -en, -ar: menyasszonyi ruha.

Zöld, szeretlek, zöld, imádlak

Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.

Ez az egyik kedvenc versem, Lorcától az Alvajáró románc, ajánlom szeretettel.

De honnan is jutott ez most eszembe?

Nos, tegnap teljesen betojva elmentem egy fodrászboltba és minden hozzávalót megvettem, hogy végre kékre festhessem a hajamat. A terv az volt, hogy az alsó réteget festem csak be, így nem lesz túl feltűnő, és a lehető legsötétebb kék színt választottam, egy sky blue nevezetűt. Ma pedig egy kedves barátnőm, akinek még nem találtam ki álnevet, végre is hajtotta a műveletet.

Az egyetlen bibi az volt, hogy a szőkítő sárgított.

Így a hajam a lehető legsötétebb kék helyett egy korallos, világoszöld lett. De az az igazság, hogy elképesztően rohadtul ....vára tetszik!!! Teljesen odáig vagyok és vissza :D Sajnos ez csak színező, de a szőkítés természetesen tartós, és mivel szőke helyett rettenetes sárga a zöld alatt a hajam, egy darabig vissza lesz csinálva a zöld is :) Arról nem is beszélve, hogy tényleg teljesen beleszerettem, őrületesen király!! :D

Hogy mennyire? Ennyire!

Mivel mindenkit meg akarok kímélni attól, hogy szemből lásson, csak azt teszem fel, ami hátulról készült :D

Na, milyen? Nem hiszem, hogy valaha valaki megnézi ezt a posztot, de ki tudja... :D

És akkor egy svéd szó mára - mi más is lehetne, mint az hogy grön (=zöld)? :)

For no reason

Most volt egy hete osztálytalálkozóm (ejnye, én is elértem ezt a kort...), és olyannyira belejöttem abba, hogy az elmúlt néhány évről mesélek olyanoknak, akiket nem is érdekel, hogy gondoltam, írok ide az elmúlt néhány hónapról - a senkinek.

Az előző bejegyzésben intenzíven siratott hajam lassan ismét a hátam közepéig ér, és bár még nem kék, lassan kezd úgy kinézni, ahogy szeretném.

Hogy februárban miért mondtam, hogy a melóban minden oké, arról fogalmam sincs, mert az eddigi legpocsékabb időszak volt. Most viszont tényleg minden szuper, a kliens cég, akivel dolgozom, nagyon kedves, és a napi munka mellett bőven van időm önképzésre is. Sőt, még prezentálni is! Kitaláltam, hogy tartok majd egy előadást a magabiztos kommunikációról, és szemléltetésnek majd bemutatom, hogy hogyan NEM szabad mások előtt beszélni.

Brúnó kutya nagy, nagyobb, mint Freya, és olyan ereje van, mint egy medvének. Emellett iszonyú rossz, de nem lehet nem szeretni :)

Idő közben szereztem néhány különleges képességet is, még ha nem is vághattam fel velük a régi osztály előtt - például már pusztán hörgés alapján meg tudok különböztetni egymástól egy rakás death metal bandát. Well done, Vralla, büszke lehetsz magadra...!

Faffyval kitaláltuk, mikor legyen az esküvő. Ugyan még csak a hónap van meg, a nap még nincs, én már elkezdtem a készülődést (na jó, nem most, már vagy nyolc éve, de ez most nem számít. :D).Tök jó, mert egy csomó részletet már megbeszéltünk régen, a virágot, a tortadíszt, zenét, nászutat, gyűrűt, satöbbit. Én nagy intenzitással keresgélek menyasszonyi ruhákat (oké, ezt is már vagy 10 éve), és bár még csak a neten nézelődök, találtam vagy háromszázat, szóval ez még egy nagyobb meccs lesz :D

Szuper véletlen egybeesés, hogy napra pontosan akkor, amikor ezt kitaláltuk, Angyalka és Terka kitalálták, hogy mozogjunk rendszeresen, minden nap valamennyit. Elsősorban a helyes testtartás ülőmunka melletti megőrzése érdekében, miután egyiküknek sincs szüksége fogyásra - ellentétben velem. Sajnos együtt nem tudjuk megoldani, így csak számonkérni tudjuk egymást arról, mozgott-e aznap. Ez amúgy szerintem nagyon jó, nekem kell, hogy valaki rugdosson, ráadásul esküvőre készülődve nem jönne rosszul, ha végre-valahára ledobnám a súlyfeleslegemet. Szóval, reggelente még a szokásos rettenetesen koránnál is korábban kelek egy kis tornára, és a vonathoz történő sétáláson kívül már Budán leszállok a metróról, és Pestig sétálok, valamint a hatodikra is gyalog megyek fel - bár ezt már többször is csináltam, nem olyan könnyű ám, mint amilyennek hangzik! Tegnap nagytakarítást csináltam, ami éppen elég lehetett volna napi mozgásnak, de még ráküldtem egy elég fárasztó edzést, amit a neten találtam, és bár abszolút nem mindent csináltam úgy, ahogyan a nőci a videóban, olyan izomlázam lett, hogy alig bírtam felkelni, ha leültem, szóval ma pihentem. Mindegy, asszem, elég motivációm van, hogy ne adjam fel a kezdeti nehézségekkor, szóval, lehet, hogy egy idő után Vralla ismét jól fog kinézni :D

Ehh, de megint csak hülyeségeket beszélek - viszlát mindenki (valszeg megint hónapok múlva)!

Ó, és a nap svéd szava: träningsvärk, -en, -ar: izomláz

Rövidre vágva

Bár mindenki azt mondja, hogy nem, egyáltalán nem lett rövid, meg hogy jaj, de jól áll, én mégis percenként megbánom, hogy végül elmentem fodrászhoz. Nem tudom, látott-e már innen valaki, de azért majdnem derékig ért ám a hajam! Egyedül azért szántam rá magam, mert már régen volt szépen rendbe téve a sörényem, és mégiscsak lány volnék, szóval...

De nem kellett volna. Úgy léptem be a szalonba, hogy csak a végéből vágatok, és úgy jöttem ki, hogy éppen a vállam alá ér a hajam...

A fél személyiségem odalett.

Angyalka azt mondta "nyugi, majd megnő, és akkor megint metálkodhatsz!" De kiderült, hogy azt azért így is tudok. :D No, nem mintha "metálkodni" szoktam volna... ;)

De befejeztem a nyafogást. 

Egyéb nem sok van. Freya, a család kutyája anyai örömökben úszkál, Brúnó kutya holnap lesz három hetes. Kis barnásszürke, hatalmas pocakkal, kék szemekkel, és nagyjából fél négyzetcentiméteres, iszonyúan aranyos fülecskékkel. ^^ Egyszerűen nem lehet nem elolvadni tőle :) A melóban végre minden rendben, jobb nem is lehetne. Reggelente pedig már lekapcsolják a közvilágítást, mikor megyek a vonathoz, és a madarak is csicseregnek. Durva.

Szóval, minden okés, eltekintve attól, hogy most megint várhatunk pár évet, hogy Vralla úgy nézzen ki, ahogy akar.

A nap svéd szava pedig: en hundvalp - kölyökkutya.

A nap, amire oly régóta vártunk

Legalábbis én már nagyon vártam a tegnap estét, az egyszer biztos! :)

A jegyeket már valahogy október-november környékén megvettük, szóval egy ideje a centit vágtam. Szerencsére sikerült Faffynak és nekem is meggyógyulni, tegnap reggel a háziorvosom is újra "keresőképesnek" nyilvánított, szóval semmi sem állíthatott meg minket. Négy körül indultunk itthonról és a cudar útviszonyok miatt csak hatra értünk Pestre. Utólag kiderült, hogy az sem lett volna túl nagy baj, ha még később érkezünk, mert a kapunyitásig még 45 percünk volt, amit a szórakozóhely előtt, a havas-nemtommilyen esőben ácsorogva kellett eltölteni. (Ilyenkor mindig azzal vigasztalom magam, hogy ez csak annyi, mint egy rajzóra a gimiben, bár ez most sokkal inkább egy matekórányi 45 perc volt, még ha jófejségből csak 35 perc lett is belőle.) A hidegben álldogálás nem sok jót tett az épp csak kihevert betegségünknek, de hát ez ezzel járt. Ugyan csak néhány tucat ember állt előttünk, mire lekezelték a jegyeinket és letettük a kabátunkat, az első sorok már megteltek a színpad előtt. Mivel a) Faffy se meg én se vagyunk túl nagy emberek b) ebből a koncertből nem engedtem, sikerült a második sorba furakodnunk. Egy igen termetes úriember mögé kerültünk, de azért egészen jól láttunk.

A kapunyitás ugyan korábban megörtént (már rég a második sorban álltunk, mire eljött az eredeti kapunyitás ideje), a koncertek nem kezdődtek korábban. Elég sokáig csak ácsorogtunk helyfenntartás céljából, és vártuk, hogy szép lassan megteljen a hely, mivel teltházas koncert volt. Végül a megadott időben elkezdődött az este.....

Elsőnek a Lancer lépett színpadra. Bevallom őszintén, a két előzenekar közül ők voltak azok, akikbe bele se hallgattam előre. Kiderült, hogy ők is svédek. Annyira nem volt az én világom, de Faffynak tetszett. De amúgy nem volt rossz. Utána némi átszerelés után a Gloryhammer öntött minket nyakon egy kis unikornisvéres-feketemáguslegyőzős power metallal, ami Faffynak már egy kicsit sok volt, nekem viszont jobban tetszett, mint a másik. Pár számba belehallgattam, mikor kiderült, hogy ők lesznek az előzenekar (bár így is csak az Angus McFife-ot ismertem), szóval én már tudtam, mire kell számítani. nekem nem volt meglepő a banda megjelenése és stílusa. A közönség már jobb hangulatban volt, úgy tűnt, sokan ismerték már a Gloryhammert. Szerintem amúgy tök aranyosak voltak, még egy kis műsort is kaptunk a színpadra egy goblin segítségével. Nekem tetszett, bár hozzám közelebb állnak az ilyesmik.

Aztán csak eljött a várva várt pillanat: újabb átszerelés után a Hector's Hymn-nal berobbant a HammerFall! Ááááááááháháhááááááááááá!!! Addigra már moccanni sem lehetett, őrületesen meleg és levegőtlen volt minden, Egy mellettem furakodó hölgyeménnyel kis híján vérre is mentek a dolgok, de hát ez ezzel jár. A díszlet csodálatos volt, az új album dizájnját használták, sikerrel. A banda is nagyon jól nézett ki, fittek is voltak, és Joacim felsőjére azóta is fáj a fogam. :D Kamaszkorom hősei és szerelmei gyakorlatilag karnyújtásnyira álltak tőlem. Mióta elkezdődött a turné, folyamatosan figyelgettem, milyen számokat játszottak, és amiket találtam, azokat mind eljátszották most is, de volt néhány meglepetés is. Én például iszonyúan meglepődtem, mikor egyszer csak rázendítettek az Originsre is. Újabban nagyon sokszor hallgattam azt a számot, az egyik kedvencem lett, de valamiért meg voltam győződve róla, hogy nem szokták élőben játszani, pedig igencsak koncertre való egy dal. Szóval, nem fértem a bőrömbe, mikor mégis meghallottam! Kaptunk egy kis ízelítőt az új albumról, mint például a Hammer high, a Bring it! vagy a Dethrone and defy, és persze maga a címadó Built to last is. (Nekem mondjuk egy picit hiányzott a New breed, szerintem tök jó lett volna az is.) Aztán persze ott voltak még a régebbi és kevésbé régebbi klasszikusok, mint a Let the hammer fall, a Renegade, a Glory to the brave, Crimson thunder, a Riders of the storm, az Any means necessary, a Bushido, a Bloodbound, a Last man standing, vagy a Punish and enslave. Szerintem nagyon jó ötlet az a kis "medley" is a régi számokból, mivel elég sok szerepelhet így egy koncerten anélkül, hogy az túl hosszúra nyúlna emiatt. És persze "hogy is engedhettek volna minket utunkra anélkül, hogy lángra lobbantanak pár szívet"? A Hearts on fire ismét (mint ahogyan minden egyes létező alkalommal) most is a legeslegutolsó volt, amit játszottak. Most nem voltak pirotechnikai elemek, de így is elég látványosra sikerült az egész. A közönség végig tombolt, és gyakorlatilag az egészet végigtolta Joacimmal együtt, a banda pedig nagyon kitett magáért. A kapcsolatot végig nagyon jól tartották a közönséggel, és igazság szerint az egész koncertet bármi hiba nélkül letolták. Utoljára (és először) hét éve láttam őket élőben, akkor az első sorba sikerült furakodnom, és bár akkor is és most is szélen álltam, most sokkal de sokkal tisztábban lehetett hallani és érteni az éneket is, nem úgy, mint anno. Az pedig, hogy sikerült pont Oscarral, az egész megalapítójával majdnem pontosan szemben elhelyezkednünk, számomra csak hab volt a tortán. Most sajnos semmilyen szuvenírt nem sikerült elkapni, de sebaj :) A koncert így is a legeslegapróbb részletet tekintve is tökéletes volt, és akkora élmény, hogy csoda, hogy nem sírtam végig :D Szerencsére Faffy is jól érezte magát, bár szegénykémnek nem lehetett egyszerű elviselnie engem :D De az, hogy Ő eljött velem, tette tényleg tökéletessé az egészet :)

De az teljesen biztos, hogy legyünk legközelebb akárhol egy helyen a HammerFallal, mi ott leszünk a koncerten!! :)

A nap svéd szava most legyen mondjuk az, hogy : att svärma för någon: rajongani valakiért.

Hogyan kínlódjunk végig egy péntek estét?

Tök egyszerű: baromira meg kell fázni, és ennyi. Nekem ez sikerült. Először szerencsétlen Faffy dőlt ki (aki egyébként befejezte a sulit és hivatalosan is szakképzett szoftverfejlesztő - grattis!! :) ), aztán pedig, ahogyan ez lenni szokott, következtem én. Szerda este még kellett egy kicsit győzködni, hogy azért másnap mégse menjek dolgozni, de utólag be kellett látnom, hogy Faffynak ismét igaza volt: bele is döglöttem volna, ha csütörtökön mennem kellett volna melózni. Inkább elmentem reggel az orvoshoz, aki megállapította, hogy szarul nézek ki ( "-A gyerekektől kapta el? - Milyen gyerekektől? - Hát a gyerekektől. - Milyen gyerekektől? - Nincsenek gyerekei?!" -WTF), aztán útnak eresztett egy kisebb lista gyógyszerrel és egyéb utasításokkal, hogy kedden már úgy mehessek vissza hozzá, "mint akit kicseréltek".

Úgyhogy azóta itthon fetrengek, mert bár lázam nincs, de levegőt nem kapok, a fejem leszakad, a torkom fáj és még a könnyem is megállás nélkül folyik, szóval nem sok mindenre vagyok képes. Eleinte örültem, hogy végre olvashatok egy kicsit nyugton, be is fejeztem A Hármak c. könyvet (amit egyébként szeretettel ajánlok), még a Harry Potter első részét is újraolvastam, de már olvasni sincs türelmem. Most éppen egy régi, klasszikus Disney-mesét tervezek nézni, bár ahhoz se sok kedvem van, de azt legalább csak nézni kell.

Pedig nagyon de nagyon meg kell ám gyógyulnom!!!

Hogy miért, arról majd később. :)

Ha lehetne zenét beilleszteni, most egy In Flames-számot választanék (újabban eléggé rákaptam). Éjjel ugyanis, amikor próbáltam valahogy úgy feküdni, hogy lehetőleg ne fulladjak meg és el is tudjak aludni, eszembe jutott a refrénje:

"Please heal me, I can't sleep,

Thought I was unbreakable, but this is killing me"

Delight and angers, ha valakinek kedve támadt hozzá.

A nap svéd szava pedig legyen ismét témába vágó: bihåleinflammation -en -er: arcüreggyulladás.

Boldog új évet!

Boldog új évet mindenkinek! :)

Épp itt volt már az ideje, hogy vége legyen 2016-nak. Amúgy az egész évhez méltón búcsúztattuk az évet: szilveszterkor rajtunk is átment az a csodálatos vírus, ami az ünnepek alatt megörvendeztetett egy csomó mindenkit. Úgyhogy, remélem, 2017-ben jobb dolgok várnak ránk, mint tavaly.

Eddig elég jók vagyunk, már amit össze lehet hozni egy hét alatt. A munka okés, Faffynak a suli szintén, az egészségünk lassan helyreáll, én pedig felfedeztem az olasz melodikus death metalt (ami nem veri az eddigieket, de kimondottan jó). Szóval eddig csupa jó történt. :)

Tavaly annyira jól sikerültek az újévi fogadalmaim, hogy idén ugyanazokat fogadtam meg (leszámítva azt, hogy lediplomázok és hogy megtanulok felvarrni egy gombot, mert ezeket kipipálhattam), idén már remélem, egy sem marad teljesítetlenül.

Most viszont megyek és főzök egy teát, mert a kutyahideg itt is tombol, aztán megpróbálok beletörődni, hogy holnap ismét hétfő...

Zenét még mindig nem lehet normálisan beilleszteni, úgyhogy marad a nap svéd szava, ma mondata: Gott nytt år! - Boldog új évet! :)

Remélem, idén is találkozunk!