Mi a...?

Ok, azt hittem, kialszom magam, de mintha nem történt volna meg. Pedig aludtam én, aludtam ám, még álmodtam is, bizony! Farkastámadással meg emberekkel. De megmaradt az a rémes hangulatom, amit tegnap este kaptam el. Illetve nem rémes, csak megint ott tartok, hogy fogalmam sincs, mi van az emberekkel mostanában. Arról se, hogy velem mi van, de az már lassan nem fog érdekelni, fel fogom adni. Mindenki hirtelen beszélni kezdett. És fogalmam sincs, hogy miért. Arról sincs, hogy miért mond mindenki mást. Megint kapkodhatom a fejem, ha fel akarom fogni. Tudom, a vége úgyis az lesz, hogy minden ugyanúgy fog menni tovább, de most így hirtelen nem vágom, mi van. Egy-két dolog a helyére kerül, egy-kettő viszont fogja, és odébb dodzsemezi ezeket.
Emberek, ti élvezitek, hogy nem értem, miről beszéltek nekem?! Haha, örülök. Én annyira nem.
De most komolyan: mi ez a nagy őszinteségroham mindenkiben?!

Nem kell engem félteni...

De. Valóban kell.

Mindegy.

Csak egyre válaszoljatok: mi a fene van most?! Miért kezdett el hirtelen mindenki össze-vissza beszélni nekem?!

Most inkább megyek és végigjárom az összes létező helyet a városban, ahol könyvet lehet kapni. Egyrészt akarok nyelvkönyveket nézni, másrészt nyálat akarok csorgatni, pénzem ugyanis nincs.