Fő a bátorság...

Lassan vége az első hétnek az egyetemen, most már elvileg látnom kéne, hogy is fog kinézni ez a tanév. Első sokkom az volt, hogy tudatosult bennem, hogy egyetlen tárgyam van, ami magyar nyelven fog futni, s ebből következik, hogy egyetlen magyar nyelven történő vizsgám lesz csak. Jó, ez, mondjuk, egy skandinavisztikán nem annyira nagy meglepetés, de kicsit nagyot tud azért koppanni, amikor úgy rendesen leesik az embernek.
Múlt héten visszaköltöztem a koleszba. Itt eddig minden a legnagyobb rendben van, eltekintve attól az apróságtól, hogy május óta nincsen lámpánk. Na, mindegy. A fél szoba új itt, Eliya szerencsére megmaradt, a másik két lány, akiknek remélem, egyszer majd lesz nevük, nagyon jó fejek, igazán jó kis szoba lettünk :)
A suli is okés. Végre tényleg sikerült letudni a minor-mizériát, a végeredmény pedig 1-0 az én javamra, szóval nincs minorom. Igen, tudom, én akartam, hogy legyen, csak aztán meggondoltam magam, nem erőszakoskodtam :D És nem győzöm áldani a sorsot, hogy végül is nincsen. Az órarendem amúgy egész lightos, alig van tárgyam és órám. Ami viszont van, az egyelőre para... Legalábbis annak tűnik. Az interskandináv kommunikáció eddig érdekesnek és izgalmasnak tűnik, s ez az állapot fent fog állni egészen az első idegen nyelvű forrásanyagig... A svédek jók, a nyugalom kicsiny szigeteinek ígérkeznek az évben. A lektorral olvasni fogunk különböző könyveket, s azokról és az íróikról tanulunk majd, az Őrangyallal pedig feladatozunk. A dán egyelőre fura... Írásban értem, szóval, szótárra egyelőre nem nagyon volt szükség, remélhetőleg egy darabig még nem is lesz, na de a hallásértés... az kemény dió. De a legrosszabb: a kiejtés. Valamelyik hangképző szervem kiszakadni készült az első két és negyed órás blokk után, de majd egyszer talán megszokom. A lektor viszont rendes, csak kicsit furcsa. Az lesz még az érdekes, hogy én csak tőle fogok dánul tanulni, magyar nyelvű tanárom nem lesz... De sebaj. Majdcsak lesz valahogy... A svéd leíró nyelvészetet még egyelőre nem dolgoztam fel, eddig ez a második az "ezektől félek a legjobban" - listán. Az első a svéd irodalom a Vadásszal, ami majd csak holnap lesz, de már most görcs áll a hasamba tőle a félelemtől :D Az Őrangyal ma megnyugtatott, hogy nem kell félni, ha nem értjük a dolgokat, hogy mindenki megérti, hogy csak egy éve tanulunk svédül, és hogy különben is, nyugodjunk meg, mindenbe bele fogunk jönni, sőt, a "nyári egyetem" nevű mézesmadzagot is elkezdte húzogatni előttünk. Rám természetesen mindentől a frász jött, de a végére arra jutottam, hogy pl. a leíró nyelvészet se lesz teljesen új, egyszer már vettünk ilyeneket, csak át kell konvertálni svédre, amibe majd belejövök, meg hát, klisé, de a sors nem ad olyan feladatot ránk, amit ne tudnánk teljesíteni. Szóval valamiért rám jött egy nyugi-roham, most meg vagyok győződve róla, hogy én is, mint előttem oly sokan, teljesíteni tudok mindent, csak egy picit össze kell szorítanom a fogaim. És különben is...
Majd emlékeztessen erre a bejegyzésre valaki pár hónap múlva, amikor majd nem tudok írni a félelemtől, mert vizsga előtt állok és nem tudok semmit se :D
De megyek, buzog bennem a tettvágy, de komolyan. Ki kell használni :P
És csak mert olyan hú, de jók vagyunk:

A nap svéd szava: lejon, -et: oroszlán