Most igazából csak úgy ok nélkül írok. Ücsörgök itt, süppedek a kis gondolataimba és próbálok értelmesen nézni ki a fejemből. Nem t'om, furán érzem magam.
Az "ezek történtek velem"- részt röviden össze tudom foglalni: lassan végzek a melóval, takarítottam, kéne svédezni, a minoros dologgal meg továbbra se haladtam előre, de most ott tartok, hogy nem is nagyon bánnám, ha nem jönne össze, valamint tegnap szemüvegesnél voltam, és öt év alatt semmit se romlott a szemem, ráadásul jobb is, mint amire emlékeztem, de azét kell új szemüveg, ami egy kicsit furán áll, mert szokatlan, sőt, rózsaszín. Nem, amúgy fekete, csak a szára rózsaszín. Meg is zakkannék, ha rózsaszín lenne a fejemen.... Ugye, mondtam, hogy rövid lesz?
Egyfolytában alszom, és semmihez sincs kedvem... Össze-vissza kalandoznak a gondolataim. Valahogy nem nagyon találom most a helyem. Nyűgös vagyok. Mindegy, Vralla vagyok, nem nyafogok. Vagy mi. Hahahahahaha.
Néha amúgy elgondolkodom, hogy miért éppen a Vralla nevet aggattam magamra oly önkényesen és kicsit elhamarkodottan, miért nem valami olyat, amihez könnyebb hűnek lenni. Na, mindegy. Minél nehezebb, annál jobb ^^ (Igen, Vrallát elkapta a gépszíj és most random hülyeségeket irkál, amik csak úgy az eszébe jutnak... MENEKÜLJETEK!!!)
Búcsúzóul következzék egy kép egy nagyon kellemes vacsoráról, hogy azért vidáman búcsúzzunk :) Ez ugyanis mindig fel tud dobni :)
Bizony, nagy dolgok történtek, mióta utoljára jelentkeztem :) Tényleg igaz az, hogy aki ráér, inkább csinálja a dolgokat, minthogy írjon róluk...De most tényleg annyi van, hogy csak na :D
Igazából napokra lebontva akartam írni, de eljutottam odáig, hogy azt már nem lehet megcsinálni. Sőt, nagyon már részletezni se tudok, mert akkor itt ülnénk jövő nyárig. Komolyan mondom, nem tudom, volt-e már ennyire eseménydús nyaram!
A kevésbé érdekes dolgokkal kezdeném.
A meló okés. Nyolctól kilencig a csoportban vagyok a kölykökkel. Nem sok mindent csinálhatok velük, rám van szólva, hogy csak mértékkel, mert hozzám fognak szokni a kicsik és sz@r lesz nekik, ha egy hónap múlva lelépek. (...?) Kilenckor lezúzunk az udvarra, ahol aztán elszabadulhat végre az az anarchia, amit a gondozónők oly tehetségesen elnyomtak a csoportban, mi pedig a többi diákmelós lánnyal ülünk a homokozóban és eleget teszünk a "süsd nekem ki ezt az elefántot!" - jellegű óhajoknak és sóhajoknak. Az amúgy egész kellemes. Fél tíz, tíz körül megérkeznek a takarító nénik, mi pedig csatlakozunk hozzájuk nagytakarítani, amíg a gyermeknép kint vagyon az udvaron. Szuper izgalmas dolgokat műveltünk: vasaltunk, napokig ablakot pucoltunk, ágyakat mostunk, port töröltünk, székeket mostunk, arra alkalmatlan eszközzel vakarásztuk a retket valami játékról, meg amit még csinálnunk kellett. Amúgy nem vészes, a többi lány jó fej, el tudunk dumálni :) Ez megy ebédig, aztán visszamegyünk a csoportba, segítünk előkészülni a kajához, majd amíg esznek, bevisszük az ágyakat, aztán a déli harangszóval adieu. A gondozónők többnyire aranyosak, sőt, néha a gyerekek is :D Vannak igazi kis rosszaságok, hisztikirálykisasszonyok, meg antiszoc, néma kisfiúk. De - és ez tőlem nagy szó - mindegyiket lehet valamiért szeretni :) Elvileg a héten befejeztük a nagytakarítást, a szünet után már megszakítás nélkül dekkolhatunk a homokozóban. Mindegy, egész élvezem :) Még a takarítás is elment, bár voltak olyan értelmes ötletek, hogy mossunk ablakot kint, esőben. Hasznos volt ám! De mindegy, a meló az meló. Örüljünk, hogy van.
A lengyel minorom valszeg bukta. I don't know, why. Jött egy levél a Neptunban, hogy elutasították a kérelmemet, de ott van a felvett szakirányok között. Tehát tippem sincs, mi van most. Nem baj, remélem, egyszer majd reagálnak az e-mailemre. Vagy nem.
Most pedig következzék valami egészen más. Csak mint a Monty Pythonban.
Ha már a cím "Kapcsolatban Faffyval", mesélnék erről a szép kis történetről :) Épp az előbb csekkoltam, hogy június elsején találkoztunk először. Őrület, de azóta valahogy piszkosul lelassult az idő!! Az idő lelassult, az események pedig brutálisan felgyorsultak. Minden és mindenki megváltozott, de rettenetesen! A világ fogta magát, a fejére állt, ugrált egy kicsit, hogy a dolgok még inkább összekuszálódjanak, aztán egy anime conon egy váratlan csók után lenyugodott, s minden úgy történt, ahogy történnie kellett volna már évekkel ezelőtt. Olyan ez az egész, mintha egész életünkben és minden eddigi életünkben ismertük és szerettük volna egymást. Egyszerűen annyi közös van bennünk, hogy lassan nem két ember vagyunk, hanem egy szétszakított. Komolyan nem éreztem még ilyet. Azt mondják, hogy ha egy menyasszony felpróbálja a tökéletes esküvői ruhát, az az elején megérzi. Én úgy gondolom, hogy ez nem csak esküvői ruhákkal működik :) Lányok, ha megtaláljátok azt a férfit, aki önmagatokért szeret, pontosan úgy, ahogy vagytok, mindennel együtt, amit ti hibának tartotok, na... szorosan fogjátok ám meg a kezét, mert ilyen csak egy van :) Tehát, a dolgok úgy történtek, ahogy rendjük és módjuk szerint kell egy távkapcsolatban: a legboldogabb nap után két hétig ohne találkozás. Még szerencse, hogy korábban megbeszéltük, hogy együtt megyünk a FEZENre. Szóval, fogtam magam, és a legelső munkanapom után buszra csüccsentem és három és fél óra múlva Tébányán voltam az én drága Barátommal. :) Minden idők legparásabb délutánja következett: a találkozás a Szülőkkel. Vralla hozta a formáját, kulturálatlanul szenvedett a késsel és a villával, próbált értelmesen kommunikálni, és habként erre a csodálatos tortára, mindeközben a könyökén folyt le a kovászos uborka leve. Eme épületes látvánnyal próbáltam én bevágódni Faffy szüleinél. Az igazi poén persze az, hogy ez sikerült is :D Szerencsére :) A próbáknak még nem volt ám itt vége, találkoztam még (mindenki ki fog röhögni, de muszáj, meg akarom őrizni mindenki inkognitóját, s néha nincs más választásom, mint magamtól kitalálni egy nevet... égő lesz, de ha lesz jobb ötlet, átírom... :D ) Ájronmennel, Faffy legjobb barátjával. Érdekes volt, őt is mintha mindig ismertem volna :) Be lettem mutatva a Keresztanyának és a Pótcsaládnak, mindenki eszméletlenül jó fej és kedves volt! :) A Pótcsaládot egyszerűen imádom :D Komolyan :D A FEZEN is jó volt!! A sátrunk elsőre megállt. :D Amorphisra is el akartunk menni, de úgy döntöttünk, hogy azon a bizonyos videómegosztó oldalon jobban tetszett, mint élőben. Számomra mondjuk így is élmény volt, mert azért egy tömegben lenni egy rakás metalheaddel, akik szíve egyszerre ver a lábdobbal, ördögvilláik együtt meredeznek az ég felé, s mindegyikük lelke együtt szárnyal a szólókkal... huhh :D Az egy király dolog :D Mindegy, Faffyval úgy döntöttünk, inkább keresünk kaját és árnyékot. Elindultunk felfedezni a kajakínálatot, s valami olyanra bukkantunk, amitől azon nyomban visítozni kezdtem örömömben: egy kebabosnál török pizzára leltem!!! Mindössze 9-10 éve kerestem, de Magyarországon még egyszer se találtam. Természetesen éltem is a lehetőséggel, Faffy pedig bizalmat szavazott az ismeretlennek és Ő is evett egyet. Kb. ugyanolyan finom volt, mint az emlékeimben :) Faffynak is ízlett szerencsére :) Elmajszolgattuk egy teherautó árnyékában, majd elmentünk sört venni a várva várt Deep Purple-re. Az időnk nem volt sok, az ember viszont igen. Vralla ismét alkotott, rájöttem, hogyan kell egy fesztiválon relatív hamar sörhöz jutni ;) Pont visszaértünk a kezdésre. Nem a tömegben heringeskedtünk, hanem egy kordon mögött találtunk helyet, ahonnan jobban is láttunk mindent. A koncert jó volt, bár engem annyira nem hatott meg, nem vagyok egy DP-fan. Faffy lelkesedése viszont mindent megért :) Végigcsacsogta mellettem a koncertet, teljesen be volt zsongva :) Igen, nekem ez tetszett a legjobban a FEZENen :) Nem nagyon kellett búcsúznunk, megbeszéltük, hogy jövő hétvégén Ő jön le hozzánk. Kicsit elhamarkodott ötletnek tűnhetett 3 hét után hazavinni.. De egyikünk se bánta meg :) Pénteken ott várt rám a bölcsi előtt. :) Szegényem kicsit be volt gazolva, de minden rendben ment, mindenki megkedvelte Őt :) Én pedig büszke vagyok, hogy az enyém ^^
És csak mivel megszerettem:
