In Flames és Las Vegas

Túl vagyok rajtuk. Igen, már pár napja, de mentségemre szóljon, hogy sűrű napok voltak!
Ha van bárki, aki olvassa, annak szépen részletezem is.
Kedden este tehát megtörtént a nagy országismeret-hadművelet. A szobatársammal előtte nagyjából egy óráig kérdeztettem magam, de gyakorlatilag semmit se tudtam. Pár dolgot sikerült megjegyeztetnie velem: Ibsen Telemarkban született, mert "Telemarkos volt", valamint a kalmárok eladták Gustavnak a vázát és a követ, majd mielőtt átmentek az Öland-hídon, megnézték a kastélyt és a katedrálist. Csak az értelmezhetőség kedvéért a feladatom az volt, hogy cirka mindent tudjak Skandinávia majdnem összes megyéjéről. Az előző zöldségek pedig csak asszociációs láncocskák vagy mik voltak. Tehát, úgy mentem el vizsgázni, hogy azt mondtam, hogy ha nem kérdezi, hogy hol született Ibsen vagy a HammerFall, vagy hogy mik vannak Kalmar megyében, és a címerfelismerés nem Sogn og Fjordane lesz, akkor elhasalok. Olyan 20 percet késett a tanárnő, addig én meguntam izgulni a feladatsor miatt. És emberek, nagy szerencsém volt: az első oldalon a címer: Sogn og Fjordane-é, a másikat is megjegyeztem, mert furcsa volt, Ibsen talán nem volt benne, de a legkedvencebb kérdésemen majdnem hangosan felnevettem örömömben: "Melyik megyéből származnak a következő zenekarok: Ace of Base, In Flames, HammerFall, At the gates?" Itt döntöttem el, hogy én járok a világ legkirályabb szakára! Jó, az At the gates nem biztos, hogy ott volt a végén, de valami még volt. Ha szabad lesz, lefényképezem majd, mert az én kedves Torch barátom se hiszi el, hogy ezt számon kérték tőlem. (Amúgy Västra Götaland.) Úgyhogy úgy érzem, elég jól sikerült, de majd hétfőn meglátjuk... Az irodalom előadás már nem volt annyira fényes. A legjobb az volt benne, hogy odakint tartottuk az udvaron, ahol ott ücsörgött mindenki, akinek nem volt órája. Kicsit furcsán néztek ránk, hogy a verőfényes napsütésben ott ült egy kisebb csapat diák és ketten közülük vagy novellát olvastak fel hangosan, vagy a hermeneutikáról beszéltek. Aztán megszokták. Az egyik lány beleokoskodott, legszívesebben visszaszóltam volna neki, hogy ne kössön bele, de végül úgy ítéltem, nem ér annyit. Délután elkezdtem a Hidat. Nem rossz. Ha valakinek van pár szabad órája, ajánlom :) Este majdnem összekaptam a szobatársakkal, mert úgy volt, hogy csütörtök este buliba megyünk, de nekem a világon semmi kedvem sem volt hozzá... Nem vagyok kimondottan antiszociális, de nem igazán érzem jól magam ismeretlenekkel (igen, erről egyesek tudnak mesélni) pláne úgy, hogy isznak körülöttem (a gólyabál óta nem nagyon akarok inni többé...), ráadásul olyan zenére, ami számomra kicsit sem élvezhető. De végül meggondoltam magam, és megfogadtam Lamazius (csak hogy ismét megemlítsem - és hogy ismét zárójelezhessek) tanácsát és hagytam, hadd igazolódjon be Murphy törvénye: mindig az a jobb, ahová akaratod ellenére elrángatnak. Tehát kicsíptem magam egy kicsit, csak annyira, amennyire a divat ellen lázadó, csakazértis-talpig-feketében-járunk-bulizni énem engedte, majd nekiindultunk. A képzősöknél kezdtünk, ahol nem sok extra történt. Azért ittam egy kicsit. Nem voltam nagyon részeg, de oldottabb és nyitottabb lettem, aminek a BME-sek buliján lett meg az eredménye: én, aki nem szoktam táncolni, pláne nem fiúkkal, négy partnert fogyasztottam el szűk másfél óra alatt. Jó, mondjuk eléggé hiánycikk volt a lány a buliban. Nagyon nagyon jól éreztem magam! Rég voltam ennyire jó buliban! Igaz, buliban is. :) De mindegy, azért itt meghúzom a mese határát, mert ugye, tudjuk, hogy ami Vegasban történt, az Vegasban is marad ;)
Tegnap háromnegyed 11 körül sikerült felkelni, és pár órával később haza is jöttem. Most egyáltalán nem voltam rosszul a kocsiban, és Tarja Turunen szólóalbuma szólt, ami szintén meglepetés volt. Egész jót beszélgettünk. Most még a repcéimet is megkaptam, végre sárgállottak! *.*
De most megyek, Torch már vár ^^ Ő a legjobb fiúbarátom. Mármint nem boyfriend, csak a friend who is a boy. :)
Nyáhá, végre rájöttem, hogy kell normálisan videót beszúrni! Csodálatos vagyok :D Búcsúzóul tehát egy kis In Flames, csak hogy indokolt legyen a cím:

42

Az Élet, a Világmindenség meg Minden.Pontosan ennyi óra múlva leszek (elméletileg) túl a héten. Ez nem lehet véletlen! Szerintem Douglas Adams is erre gondolt...
Nos, tehát. Megint kihagytam egy kicsit. Sok minden nem történt, visszautaztam unokatesómékkal. Meglepetés volt, hogy nem hallgattak semmit. Hazafelé nagyobb volt a meglepi: a megszokott ukrán popszerűség után gothic metalt hallottam az autójukban, ráadásul egész úton! Ejha. Mielőtt elindultunk volna, elmentünk unokatesómékhoz. Ott kaptam sütit, beszélgettünk egy kicsit... Tök jó volt, mert sajnos nem nagyon tartjuk a kapcsolatot (illetve nem találkozunk gyakran), és így kicsit olyan volt, mintha nap mint nap találkoznánk és beszélgetnénk. Szóval újra itt vagyok. Ma modern izlandi prózán (ami cseppet sem olyan szörnyű, mint amilyennek hangzik,sőt!) többek között én is kiselőadtam az "izlandi Harry Potterről". Ez egy kis meseregény, a címe Hívj csak nyugodtan Bobónak! A lényege, hogy feszegeti azt a bizonyos tabutémát (a halált), de olyan szinten, hogy a főszereplőn kívül mindenkit kinyír a szerző laza 110 oldalon belül. Vidám. (Nem.) Aztán úgy volt, hogy egy csoporttársammal megcsináljuk irodalomra a kiselőadásunkat, ami nagyon jó lenne, ha jóra sikerülne, mert akkor nem kéne vizsgázni belőle, de végül nem jött. Én viszont megszültem a döntést, és holnap lehúzom magam a törivizsgás listáról. Majd vizsgaidőszakban megcsinálom, mert a hétfői időpont esélytelen, a jövő pénteki meg svéddel ütközik, amiről nem kéne hiányozni, mert már csak kb. 4 van az alapvizsgáig. Úgyhogy szerda este nagy bulit csapok: vettem egy csomag chipset, van igazi nógrádi ropim, egy csokim meg egy rakás csokitojásom, beülök majd a gép elé és... nem tudom még, mit fogok nézni. Vagy elkezdem a Hidat, vagy az Ádám almáit nézem újra, mert az vidám (néha), vagy Monty Pythont, vagy Az Északi-tenger kalózait, mert ugyan egy kicsit gáz, de cserébe tele van szőke hapsikkal (bezony). Addig hátra van egy országismeret zh, amire én készültem, de tényleg, de kell egy nagyobbacska csoda a sikerhez, szóval, aki tud, imádkozzon értem vagy drukkoljon vagy súgjon, vagy írjon szépen mellettem, vagy adja oda az agyát, vagy mit bánom én... Szerdán pedig ugye előadok a hermeneutikáról. Kaptunk hozzá egy könyvet, de az semmire se jó, négy oldal után már a falhoz akartam vágni, szóval valahogy máshogy kell megoldanom. Ja, kivettem egy könyvet a könyvtárban, olvastam róla jó ajánlókat (ki olvasott Neil Gaimant?), úgyhogy azt is beveszem a bulitervbe. Igaz, eddig nem sok jó tapasztalatom van a fantasyval, de hátha most csalódom egy pozitívat (jó, ez annyira nem igaz, az Isteni balhé például nagyon tetszett).
Most tehát van még 42 órám, amiben izgulhatok egy kicsit, de ez már holnap estére javulni fog. Ebben a 42 órában várom a lelki támogatásokat.
Nem mintha annyira állati sokan járnátok erre, de ha netán már most lenne valaki, aki időnként fel-felnéz, történt-e velem valami szuper dolog, közlöm, hogy holnap nagy eséllyel nem írok. Illetve a fene tudja. Na mindegy. Amíg visszatérek, tessék zenét hallgatni:
http://www.youtube.com/watch?v=irzMOnIFsv4&list=FLEYZQQEwnyhLlSGKTfc7m2w
Egy kis SuidAkraA :)

Minden jót Mindenkinek! :)

Sárga

Mit csinál az ember, ha rossz a kedve? Bezárja az ablakot, amiben valaki felbosszantotta, visszanéz a relatív távoli múltjába és felkeresi azokat a zenéket, amiket akkor hallgatott. Bár lehet, hogy ez csak az én módszerem. Mindenesetre valamennyire működik. Amikor elrontják a kedvem, mindig arra gondolok, amilyen régen voltam, amikor tényleg senki véleménye nem érdekelt, és nem is volt senki, aki érdekelhetne. Akkor rájövök, hogy most sincs értelme annak, hogy bárkié is izgasson. Néha még a kedvem is jobb lesz.
Tegnap sok mindent kellett csinálni, úgyhogy most pótolom a dolgokat. Egész szép nap volt ugyanis.
Én mindig azt hittem, hogy az ember bármit csinálhat Budapesten, a kutyát se fogja érdekelni. Erről meg is győződtem egy októberi napon, amikor este a szakadó esőben egy férfi konkrétan térdig letolt nadrágban elfutott mellettem, és csak futott és futott, de rajtam kívül senki ügyet sem vetett rá. Tegnap azonban ez az elméletem megdőlt. Reggel volt egy megbeszélt találkozóm egy picit furcsa sráccal a metrónál, aki hozott nekem két cintányért. Az alatt a rövid idő alatt, míg eljutottam a koliig, annyian bámultak meg a két cinnel (amit a srác számomra érthetetlen elgondolásból csak úgy csupaszon hozott), mint még szerintem soha. Viszont feldobta a napomat, hogy ezer éve nem voltam ilyen közel rendes cintányérokhoz (és az is, hogy a srácnak szép volt a szeme :) ). A suli is egész érdekes volt, a lektorral Svédország politikájáról beszéltünk. Jó, ez hazugság volt, ő beszélt róla csak, mi meg menők voltunk, mert értettük. Jó esetben. Utána a szobatársammal megünnepeltük a vizsgáinkat. Igen, ilyenkor. Most értünk rá, vagyis inkább most szántuk rá magunkat, meg most volt kuponunk, ugyanis azt határoztuk el, hogy ha minden vizsgánk sikerül, veszünk egy-egy HappyMeal-menüt, mert az jó. Amúgy nem az, de a hangulata az volt. Vicces volt, amikor a csak a pult mögött magyarázni kezdte, hogy milyen játékok közül választhatunk :D Végül lett egy hivatalosan játéknak minősített Shaun the sheepes uzsonnás dobozom, mert ugye anélkül nem élet az élet. Meg mert a többi hülyeség volt. Aztán összeszedtük a könyveinket és kiültünk a térre, hogy összekössük a tanulást a töltődéssel. Végre süt a nap, emberek! Most azonnal tessék kimenni!! Mindenki!! Élvezzétek a napot! Nekem már nagyon hiányzott. Aztán szaladhattam is vissza a suliba két órán át Abbát énekelni, mert ugye a skandi az skandi. este tartottam egy gyorstalpalót Offspringből a szobatársamnak. Ma nyolckor keltem, összeszedtem magam és bementem svédre, ahol ismét részesültem az ezleszazalapvizsgán-kezdezű horrorral, amitől egy cseppet elment a hangulatom, de ezt már lassan megszokom. Aztán szaladhattam is haza, mert unokatesómék hazahoztak. Végre, már két hete nem voltam itthon! Nem mintha bánnám, hogy fent maradtam múlt héten, de azért itthon mégiscsak jobb. Van kaja, ruha, meleg víz, internet, család, kutya, ilyesmik. Tehát minden, ami nem annyira általános egy kollégiumban. Kihasználtam, hogy kocsival hoznak, és gyakorlatilag ami mozdítható volt, hazahoztam, mondván, kell a hely a nyári cuccoknak. Mindig rosszul vagyok, ha ők vezetnek, de ingyen hoznak-visznek, szóval nagyon rendesek, nincs egy rossz szavam se. Megállapítottam, hogy az az én védekező mechanizmusom, hogy ha már tényleg kikészül a gyomrom, egyszerűen elalszom. Simán. Most is épp álmodtam, mikor az út harmadánál unokanővérem barátja valami kérdéssel felébresztett. Onnantól már udvariatlanságnak tartottam volna visszaaludni, úgyhogy inkább bámultam kifelé az ablakon. És minden pénzt megért! Ilyenkor gyönyörű minden. Elképesztő zöldek vannak! De ami számomra a leggyönyörűbb, az a sok élénk sárga, ami ilyenkor van. Fantasztikus! Hiányoltam a repcemezőket, úgy tudom, most virágzanak (vagy mi), de így is tele volt minden aranyesővel, fűzzel, meg valami fával, aminek rettenetesen szép sárga virágai vannak. Szóval sárga. Yellow. Gelb. Gul.Gult. Keltainen. 
De mindegy. Ennyit mára. Asszem, még van bennem annyi, hogy elkezdjem az irodalmat. Viszont addig valami jó:
http://www.youtube.com/watch?v=nzY2Qcu5i2A
Minden jót :)

Remek zombiság

Hejhej!

Ismét eltelt egy nap, ami szerencsére a szerda. Nem tudom, ki hogy van az órarendjével, de számomra szerda délután vége van a hét véres felének. Tehát a mai nap már ebből a szempontból is szép. Abból meg aztán pláne, hogy tele volt jó dolgokkal (és itt nem a hárompontos svéddogámra gondolok... az annyira nem jó). Ahhoz képest, hogy szerda van, nem szívódott le úgy az agyam, mint szokott. Sőt, kiderült, hogy a törivizsgára két időpont van, így a tegnapi problémáim egy része megoldódott. Jippí. ha lenne rá keretem, akkor így tudnék is menni túrázni jövő hét szombaton Geldarral. Abból a szempontból nagyon jó lenne, hogy mozognék, erősödnék, levegőznék, abból viszont még jobb, hogy szocializálódnék kicsit. Itt most nem Geldarra gondolok, vele nap mint nap szocializálódom, hanem mondjuk találkozhatnék újra Lamaziusszal, aminek örülnék, ugyanis egészen megkedveltem. Az pláne szimpatikus benne, hogy a kedves unokatesójával ellentétben nem kritikus (annyira) :)
Suli után hazaestem, és volt fél órám ebédelni és összeszedni magam, mert elmentünk moziba a szobatársammal és a gimis barátnőmmel. Miután van egy óriási Eleven testek plakát a falunkon, gondoltuk, nem ártana megnézni, milyen. Mit ne mondjak, egy kicsit vegyes érzelmek kavarognak bennem :D Egyszer nézhető volt, de én elég gyakran nyálasnak találtam. A történet dióhéjban: ismeretlen okból Amerika fele (mert ugye minden ilyen csudaizgis dolog Amerikában történik) zombi lett, akik semmire se emlékeznek, állati lassúak, csúnyák, koszosak és nagyjából semmire se képesek. Az emberek viszont félnek tőlük és irtják őket, mert miért ne. R, a főszereplő zombifiú megment egy emberlányt,egymásba szeretnek, és R úgymond visszaemberül, aztán egy roppant csöpögős jelenetben minden egyéb zombi is, és happy end. Persze vannak még közben izgalmak, de nem akarok mindent spoilerezni, hátha valakiben égő vágyat ébresztettem, hogy megnézze. Jó társaságban viccesebb, persze. Én találtam benne pár bakit, meg fordítási hibát (meglepetés volt, hogy feliratos), de élveztem. Nem hiszem, hogy nagyon újra akarnám nézni, de nem ez volt a legrosszabb film, amit láttam. Viszont kinéztem magamnak a Csontvárost a trailer alapján. Hátha.
Elhatároztam, hogy minden bejegyzésemet zenével zárom, tehát ma ismét egy BtD-számmal búcsúzom. Akinek nem tetszett az előző, annak ez lehet, hogy fog :)
http://www.youtube.com/watch?v=VeoBDyVxX3U

Jó éjszakát Mindenknek! :)

The first one

Íme, Vralla néni első bejegyzése! Legalábbis itt. Illetve lehet, hogy nem, mivel gyakorlatilag ez a blog már megvolt, mikor létre akartam hozni. De mindegy. Majd megszokjátok, hogy lényegtelen dolgokat is beszélek időnként.
Tehát miért is jött ez létre? Egyszerűen csak rémes napom volt. Úgy éreztem, hogy ha nem írom ki magamból, akkor felrobbanok. És különben is, vettük irodalomtudományon, hogy mindenkiben él a narratív vágy. Ez nálam némi grafomániával párosul. Ráadásul egy ideje rátaláltam bizonyos blogokra, és megjött a kedvem. Kell ennél több egy bloghoz?
Úgyhogy nagy szeretettel üdvözlök Mindenkit, aki erre téved, remélem, talál némi élvezetet abban, hogy azt olvassa, ami velem történik. Sajnálom, hogy konkrétan panaszkodással fog telni az első találkozásunk, igyekszem a minimumra szorítkozni.
Egyszerűen csak iszonyatos súllyal szakadt rám, hogy mennyi minden vár rám nagyon rövid időn belül. Tudtam én már nagyjából októberben, hogy az április húzós lesz, de most már igencsak április van és a húzós dolgok el sem kezdődtek, szóval... Az utolsó órám ráadásul szépen elhúzódott és elég unalmas is volt, úgyhogy már majdnem végigjátszottam a YooNinját. Csúnya dolog, senki ne csinálja utánam ;) Na mindegy, a metró felé a telefonba szépen kipanaszkodtam magam anyának. Ettől függetlenül nem lett jobb, tehát a metrón konkrétan elsírtam magam. Elég kellemetlen volt, pláne, hogy két ázsiai, gondolom, turista hölgy elég furán nézett rám. Hát ez van. Aztán itthon végre a szobatársammal sikerült szocializálódnom, hogy aztán végigülhessek normálisan egy rémes koligyűlést. Imádok itt lakni, de tényleg. De ma egy cseppet elment tőle a kedvem. Lassan elegem van belőle, hogy mindenért a mi szobánk van megtalálva, pedig a nagyját nem mi követjük el. Na mindegy, tehát, lényeg a lényeg, hogy rám jött a blogolhatnék.
Magamról is szólok azért. 19 éves egyetemista lány vagyok. A magasságomról annyit, hogy Lamazius vasárnap elkeresztelt Apróléknak, szóval gyakorlatilag észrevétlen vagyok egy nagyobb (és kisebb) tömegben. Momentán mással se igazán tűnök ki. Még, muhaha. És akkor a szokásos formaságok: szeretek olvasni, majdnem bármit. Most nagyjából hat könyv várja, hogy egyszer visszatérjek hozzájuk, ugyanis éppen szakkönyvekkel kéne elfoglalva lennem. Zenéből már kevésbé vagyok mindenevő. A last.fm szerint jelen pillanatban a rám legjellemzőbb stílus a melodic death metal jó vastag és hatalmas betűkkel, mivel egy-két hete orrba-szájba Before the dawnt hallgatok. Persze anélkül is hasonló volna a helyzet, leggyakrabban metalt hallgatok. Imádom. :) Ahogy Skandináviát is, nem véletlenül tanulok arról. A többit szerintem majd menet közben elmondom, most más úgyse nagyon jut eszembe.
Ráadásul lejárt a mosás is. :D
Tehát, remélem, még viszontlátjuk egymást :) Addig is, az első szerelmem a Before the dawntól:
http://www.youtube.com/watch?v=cpR_UPYanAc
Hej då! :)