Uff...

Ma volt életem egyik legpocsékabb napja. Mármint, baromi szerencsés meg ügyes meg büszke nap volt, de elég régen éreztem magam ennyire cefetül, mint ma, ha volt ilyen.
És még a jobb hüvelykujjamat se bírom mozgatni. Mondjuk, nem mintha annyira nagyon akarnám, de na.

Sose vegyetek fel 5 napon belül 3 vizsgát!!! (Bár én megtettem két napon belül is. Az is hülye ötlet volt.)
Mindegy. Még egy nagy lépéssel közelebb vagyok a végéhez. Bármikor is legyen már az...

Ezt pedig olyan régen hallottam már, pedig nagyon szeretem :)

A nap svéd szava pedig legyen: tur, -en, -er: siker, szerencse. Valamelyik.

Pipák és X-ek

Túl vagyok még pár vizsgán.Sikertelenen és sikeresen egyaránt.

De nem baj, két és fél hét múlva ha a fene fenét eszik is, vége a félévnek. Jobb esetben az egész egyetemi képzésemnek.
Nyugodtan drukkoljon, aki esetleg szeretne, ártani nem fog.

Ha vége, biztos többet fogok írni, és biztos nem csak a vizsgákról, amik rajtam kívül szerintem senkit se izgatnak.

Na, mindegy. Amúgy végre felszabadultam arra a bizonyos oldalra, ami zenéket ajánl neked, ha megmondod neki, hogy miket hallgatsz. Nem igazán szokott bejönni a tippje, de ezt most eltalálta. Bár témy, hogy hallgatni jobb, mint nézni.

 A nap svéd szava pedig: senskideinflammation -en -er: ínhüvelygyulladás.

Egy pipa...

24 oldal, 8400 szó, 55048 karakter, éééééééééééés sikerült a szakdogám!! ^^

A nap svéd szava: glädje, -n, -r: öröm

Akkor már legyen rögtön kettő

Ó, és ha már költészet napja van és a csapból is vers folyik, itt egy kis saját, hogy még azok a kitartó utolsók is elhagyják a blogom, akik eddig, ki tudja, miért, itt maradtak.

Varjú

Varjú károg sötét éjben,

Reménytelen veszteségben.

Megfosztották fél szárnyától,

S kiűzték a boldogságból.

Tekintete fel-fellángol,

Szemében a bosszú táncol,

De nem repülhet fel soha,

Nem szárnyalhat többet tova.

Leszegi fekete fejét...

Nem lelheti soha helyét.

Szívében e vágy elhamvadt,

Csonka szárnyából vér fakad,

Lelkében a fájó ténnyel,

Szemében lankadó reménnyel,

Itt maradt az őszi fagyba`,

Vérző szárnnyal, elhagyatva.

Fájdalomtól megbéklyózva,

Bosszúvágytól elbódulva

Károg egyet, egy jó nagyot,

De egy perc múlva már halott.

Elvitte őt sebzett szárnya,

Sok-sok derékba tört álma,

Elvitte a fagy, a bánat,

Lelke most már újra szállhat...


Erre még valamiért büszke vagyok.

Régóta

Igen, tudom, megint iszonyú sokáig nem írtam, bár nem hiszem, hogy még bárki is figyelemmel követi azt a semmit, amit ide írok.
De írtam helyette elég szakdogát...
Mindegy, lényeg az, hogy ígérem, nemsokára ismét írok valamit, csak legyek túl a sűrűjén...
Bocsi.