For no reason

Igazából csak úgy írhatnékom van, pedig most nemigen van miről.

A bokám már majdnem tökéletes, bár a doki szerint még hónapokig fájhat. De már simán mászkálok, már csak lépcsőn nem tudok lefelé menni.

Közben nyakunkon a karácsony, én pedig sosem vártam még ennél kevésbé az ünnepeket. De mivel hangulatom sincs az egészhez, igazi menyasszony módjára inkább bevonulózenét keresek. Nem mintha aktuális lenne az esküvő, de sosem árt előre összeszedni pár dolgot, nem? ;) Bár Faffyval minden előzetes egyeztetés nélkül tökéletesen egyetértettünk abban, hogy mi lesz a zene, már csak a megfelelő verziót keresem.

Ajaj, nekem ez a fajta blogolás nem megy. :D

Úgyhogy legyen a napnak egy svéd szava, aztán menjünk utunkra:

en packåsna, -n, packåsnor: málhás szamár (csak mert fontos szó).

Ballépés

Ugyan a jobb lábammal történt, mégis ballépésnek hívják, érdekes.

Jól van na, háromnegyed kettő van, most csak ilyenre futja...

Szóval, tegnap munkából hazafelé balléptem egy hatalmasat, ami után szitkozódtam egy hatalmasat, azóta pedig legfeljebb a jobb bokám hatalmas. 

Miután a szomszéd szobáig is alig tudok menni, kénytelen vagyok pihentetni és megmutati egy orvosnak.

De legalább stílusosan, december elsején talált meg minket az első hó.

Zenét normálisan már nem tudok beilleszteni, gondolom, valamilyen jogvédelmi okból, de azért a nap svéd szava megmarad:

en ankel, -n, -ar, -arna: boka, és a szótár pont egy alkalomhoz illő kifejezést ad példának: en svullen ankel: dagadt boka.

Na, hát pontosan ezért...

Annyian kérdezték már, miért éppen skandinavisztikára mentem, miért éppen svédet akartam tanulni. Egyszer a gimiben azt mondta egy tanárnőm, hogy hülyeség lenne nyelvszakra mennem, mert igaz, hogy eredetiben olvashatom majd svéd szerzők műveit, de másra nem lesz jó.

Természetesen az egyetem alatt volt lehetőségem eredetiben olvasni svéd szerzők műveit, és mindig eszembe is jutott a tanárnőm, hogy biztosan nem ezért jöttem ide.

Aztán valamelyik nap a vonaton ülve rájöttem, hogy de, mégis. Még ha nem is abban a formában, ahogy azt ő gondolta.

Történt ugyanis, hogy  november negyedikén a világ ismét gazdagabb lett valami rettenetesen jóval. A HammerFall kiadta legújabb, végre a régiekhez méltóan hibátlan albumát. Nem mondom, hogy újraélesztette bennem a régi szerelmet, mert nem aludt az el, sokkal inkább adott egy hatalmas löketet neki, aminek köszönhetően levettem a polcról Oscar könyvét, amit tavaly kaptam Faffytól karácsonyra, de ilyen-olyan okokból még nem olvastam el.

Szóval, ahogy ültem a vonaton és hallgattam az új albumot, miközben olvastam a HammerFall-legendát, rájöttem, hogy, bár talán egy kicsit beteges, de ha mást nem is olvasok soha eredetiben svédül, ezért megérte.

Mi is van most Vrallával?

Nem tudom, emlékszik-e még valaki Vrallára, de ő hiányolni kezdte az írást, szóval most belevág ismét, csak úgy a móka kedvéért.

Szóval, mi is történt az elmúlt fogalmam sincs, mennyi időben Vrallával?

Először is, elhasalt a záróvizsgáján. Bbbbezony. A részletezést hanyagoljuk, legyen elég annyi, hogy az nem volt valami szép nap. De teljesen jogosan történt.

Aztán, mivel valamiből mégiscsak élni kellett (és kell is), tavaly ősszel munkába álltam egy meg nem nevezendő helyen egy olyan pozícióban, ami egészen jó kezdete lehetett volna egy szép jövőnek. Nagyon hamar kiderült azonban, hogy az interjúkor bizony teljesen félreérthettük egymást a munkaadómmal, mert teljesen más jellegű munkát kellett végeznem, mint amiről szó volt. Egy hónapnyi reményteljes majdcsakleszezjobb és egy mérsékelten gyomorforgató élmény után azonban egy szép, késő nyári szombat délutánon annak rendje s módja szerint felmondtam.

Mivel az egyetemet már befejeztem, éppen csak a vizsga hiányzott, itt pár üres hét következett, amikor tanultam a téli vizsgákra és próbáltam valami értelmes állást találni. Nem tudom, melyik volt a nehezebb.

Októberben azonban, csak amolyan mit veszíthetek - alapon megfogadtam egy barátom tanácsát, és egy hétfő délelőttön elküldtem az önéletrajzomat egy nagy HR céghez, akik kerestek svédes kollégát. Óriási meglepetésemre még aznap felhívtak telefonos interjúra. Szerdára személyes interjúra is behívtak. Egy rettenetesen hosszú személyiségteszt, két és fél óra állásinterjú és egy svéd nyelvi teszt után péntek reggel fel is hívtak, hogy akkor hétfőn kezdhetek is.

Ez csoda volt a javából, legalábbis szerintem. A nyelvi tesztem katasztrófa lett, az interjúm pedig több ponton is facepalmosan égő volt. De mindegy, úgy tűnt, nem lesz gond.

Egy kellemes irodában találtam magam, körülvéve külföldiekkel (és nem külföldiekkel), volt svéd kollégám is, és úgy tűnt, mintha felnőttem volna, szóval minden rendben ment. Decemberre saját projektet is kaptam. Túlestem egy igen korai karácsonyi bulin is, és az enyém volt minden idők legjobb secret Santája.

Szóval, úgy tűnt. minden rendben Vralla háza táján.

Januárban azonban sikerült másodjára is rosszul vizsgáznom. Az okokba itt sem mennék bele, pontosan nem is vagyok velük tisztában.

Ezt egy picit rosszabb időszak követte. Az önbecsülésem tovább zuhant (mindig meglepődöm, hogy még van hová), Faffy munkahelye megszűnt, a tündéri kiskutyánk lelépett otthonról, és a kollégám is egyik napról a másikra kiesett, így a nyakamba szakadt, éppen csak a próbaidőm lejárta után a legnagyobb svédes projekt.

Aztán úgy tűnt, a szerencse ránk mosolyog végre.

Faffy tanulni kezdett. és bizony elég ügyes. Én szereztem pár jó barátnőt az irodában, és, most nem azért, de tényleg, elég jól megálltam a helyemet. Kaptam magam mellé embereket, és sikerült az önbizalmamat egy kicsit feltornázni.

Ezen csak segített, hogy  nyáron, egy gyönyörűséges, rohadt meleg és rohadt hosszú keddi (?) napon lediplomáztam végre.

A nyarunk, és tulajdonképpen az egész évünk úgy telt el, hogy szinte semmire sem volt időnk. Engem azért kimerít a mindennapos utazgatás, Faffy pedig rengeteg energiát fektet a suliba. De természetesen tudtuk, hogy ez az év nehéz lesz.

Szerencsére azért jó dolgok is történnek. Én túlestem az első véradásomon, ami számomra egy nagyon fontos dolog, elolvastam egy csomó könyvet, végre, eljutottam néhány szép helyre, és 11 hónap után mediorrá avanzsáltam a munkahelyemen. Faffyval a dolgok még mindig tökéletesek, továbbra sem teljesen értem, hogy illhet két ember ennyire egymáshoz. :)

Tehát, ennyi van Vrallával. Zajlik az élet, de ha lesz ideje, nagyon szívesen írogatna, mert amúgy tényleg hiányzik neki.

És, természetesen, a nap svéd szava: brännäsla, -n, brännäslor: csalán (mert az fontos).