Nem tudom, emlékszik-e még valaki Vrallára, de ő hiányolni kezdte az írást, szóval most belevág ismét, csak úgy a móka kedvéért.
Szóval, mi is történt az elmúlt fogalmam sincs, mennyi időben Vrallával?
Először is, elhasalt a záróvizsgáján. Bbbbezony. A részletezést hanyagoljuk, legyen elég annyi, hogy az nem volt valami szép nap. De teljesen jogosan történt.
Aztán, mivel valamiből mégiscsak élni kellett (és kell is), tavaly ősszel munkába álltam egy meg nem nevezendő helyen egy olyan pozícióban, ami egészen jó kezdete lehetett volna egy szép jövőnek. Nagyon hamar kiderült azonban, hogy az interjúkor bizony teljesen félreérthettük egymást a munkaadómmal, mert teljesen más jellegű munkát kellett végeznem, mint amiről szó volt. Egy hónapnyi reményteljes majdcsakleszezjobb és egy mérsékelten gyomorforgató élmény után azonban egy szép, késő nyári szombat délutánon annak rendje s módja szerint felmondtam.
Mivel az egyetemet már befejeztem, éppen csak a vizsga hiányzott, itt pár üres hét következett, amikor tanultam a téli vizsgákra és próbáltam valami értelmes állást találni. Nem tudom, melyik volt a nehezebb.
Októberben azonban, csak amolyan mit veszíthetek - alapon megfogadtam egy barátom tanácsát, és egy hétfő délelőttön elküldtem az önéletrajzomat egy nagy HR céghez, akik kerestek svédes kollégát. Óriási meglepetésemre még aznap felhívtak telefonos interjúra. Szerdára személyes interjúra is behívtak. Egy rettenetesen hosszú személyiségteszt, két és fél óra állásinterjú és egy svéd nyelvi teszt után péntek reggel fel is hívtak, hogy akkor hétfőn kezdhetek is.
Ez csoda volt a javából, legalábbis szerintem. A nyelvi tesztem katasztrófa lett, az interjúm pedig több ponton is facepalmosan égő volt. De mindegy, úgy tűnt, nem lesz gond.
Egy kellemes irodában találtam magam, körülvéve külföldiekkel (és nem külföldiekkel), volt svéd kollégám is, és úgy tűnt, mintha felnőttem volna, szóval minden rendben ment. Decemberre saját projektet is kaptam. Túlestem egy igen korai karácsonyi bulin is, és az enyém volt minden idők legjobb secret Santája.
Szóval, úgy tűnt. minden rendben Vralla háza táján.
Januárban azonban sikerült másodjára is rosszul vizsgáznom. Az okokba itt sem mennék bele, pontosan nem is vagyok velük tisztában.
Ezt egy picit rosszabb időszak követte. Az önbecsülésem tovább zuhant (mindig meglepődöm, hogy még van hová), Faffy munkahelye megszűnt, a tündéri kiskutyánk lelépett otthonról, és a kollégám is egyik napról a másikra kiesett, így a nyakamba szakadt, éppen csak a próbaidőm lejárta után a legnagyobb svédes projekt.
Aztán úgy tűnt, a szerencse ránk mosolyog végre.
Faffy tanulni kezdett. és bizony elég ügyes. Én szereztem pár jó barátnőt az irodában, és, most nem azért, de tényleg, elég jól megálltam a helyemet. Kaptam magam mellé embereket, és sikerült az önbizalmamat egy kicsit feltornázni.
Ezen csak segített, hogy nyáron, egy gyönyörűséges, rohadt meleg és rohadt hosszú keddi (?) napon lediplomáztam végre.
A nyarunk, és tulajdonképpen az egész évünk úgy telt el, hogy szinte semmire sem volt időnk. Engem azért kimerít a mindennapos utazgatás, Faffy pedig rengeteg energiát fektet a suliba. De természetesen tudtuk, hogy ez az év nehéz lesz.
Szerencsére azért jó dolgok is történnek. Én túlestem az első véradásomon, ami számomra egy nagyon fontos dolog, elolvastam egy csomó könyvet, végre, eljutottam néhány szép helyre, és 11 hónap után mediorrá avanzsáltam a munkahelyemen. Faffyval a dolgok még mindig tökéletesek, továbbra sem teljesen értem, hogy illhet két ember ennyire egymáshoz. :)
Tehát, ennyi van Vrallával. Zajlik az élet, de ha lesz ideje, nagyon szívesen írogatna, mert amúgy tényleg hiányzik neki.
És, természetesen, a nap svéd szava: brännäsla, -n, brännäslor: csalán (mert az fontos).
