Rövidre vágva

Bár mindenki azt mondja, hogy nem, egyáltalán nem lett rövid, meg hogy jaj, de jól áll, én mégis percenként megbánom, hogy végül elmentem fodrászhoz. Nem tudom, látott-e már innen valaki, de azért majdnem derékig ért ám a hajam! Egyedül azért szántam rá magam, mert már régen volt szépen rendbe téve a sörényem, és mégiscsak lány volnék, szóval...

De nem kellett volna. Úgy léptem be a szalonba, hogy csak a végéből vágatok, és úgy jöttem ki, hogy éppen a vállam alá ér a hajam...

A fél személyiségem odalett.

Angyalka azt mondta "nyugi, majd megnő, és akkor megint metálkodhatsz!" De kiderült, hogy azt azért így is tudok. :D No, nem mintha "metálkodni" szoktam volna... ;)

De befejeztem a nyafogást. 

Egyéb nem sok van. Freya, a család kutyája anyai örömökben úszkál, Brúnó kutya holnap lesz három hetes. Kis barnásszürke, hatalmas pocakkal, kék szemekkel, és nagyjából fél négyzetcentiméteres, iszonyúan aranyos fülecskékkel. ^^ Egyszerűen nem lehet nem elolvadni tőle :) A melóban végre minden rendben, jobb nem is lehetne. Reggelente pedig már lekapcsolják a közvilágítást, mikor megyek a vonathoz, és a madarak is csicseregnek. Durva.

Szóval, minden okés, eltekintve attól, hogy most megint várhatunk pár évet, hogy Vralla úgy nézzen ki, ahogy akar.

A nap svéd szava pedig: en hundvalp - kölyökkutya.