Nem sok minden újság van errefelé. Megjött az április a vele járó szar idővel meg valami barátságos járvánnyal, amiből, mint "divatkövető" egyén, természetesen én se maradhattam ki. Faffy szegényem kapta el előbb. Magas lázzal kínlódott két éjszakát, most pedig láz nélkül kínlódik az utórengésekkel. Egy hete szerdán én se nagyon voltam már a topon, így hát elhatároztuk, hogy egy kicsit pihenünk, és megtoldottuk a hétvégét egy csütörtökkel és egy péntekkel. Kellett is, mert mindketten ügyesen begöthösödtünk másnapra. Úgyhogy ment a pihenés ezerrel (meg mogyorókrémmel, csokival, háromszögszendviccsel, meg azzal a bizonyos sorozattal, amelyben egy szerencsétlen középkorú fickó válása miatt kénytelen tízéves fiával hedonista testvéréhez költözni - csak hogy ne reklámozzak olyan konkrétan). Aztán sajnos hétfő lett, s Faffy kénytelen volt ismét dolgozni menni, aminek meg is lettek a maga következményei... Ma már szerencsére jobban érzi magát :) Én hőemelkedéssel szerencsétlenkedtem az utóbbi pár napban - basszus, én még lázas se tudok normálisan lenni... Tegnap viszont muszáj volt bemennem a suliba, ugyanis norvég leíró nyelvtanból zh-t írtunk, meg akkor kellett prezentálnom Helena Nyblom Bortbytingarna című meséjét általam magyarra fordítva. Meglepő tetszést arattam, a májam pedig hízott (na jó... még mindig hízik, ha rá gondolok :D). Ma viszont elkezdődött a tavaszi szünetem! Tudom, tök vidáman hangzik, de az orrom és a fülem be van dugulva, hangom az nincs (amiért biztos hálásak páran :D ) a fejem fáj, természetesen megint hajszál pontosan hőemelkedésem van, és ismét nem tudom, hova kapjak. Van svédre nyelvtanos házim, kéne csinálnom irodalomra kiselőadást, meg kéne írnom a Miért is volt olyan átkozottul nehéz lefordítani ezt a mesét? című beadandómat, valamint szellemtörire ki kéne találni, hogy egyáltalán miről írok 12 oldalt, s ehhez el kéne még olvasni egy regényt is.
De nem panaszkodom, amúgy minden rendben. Új kiskutya költözött a családba, aki a Negro nevet kapta, és akivel még nem találkoztam, de állítólag rettenetesen aranyos és rettenetesen pici. :) A kaktuszom, amit elhoztam otthonról, mert még csak "kölyök" és mert elég érdekes, szürkészöld színt öltött, most szép élénkzöld és növekedésnek indult. Még annyi újság van talán, hogy egyre leküzdhetetlenebb vággyal küzdöm, hogy véééégre azt olvashassak, amit én akarok, de addig még sajnos sok van hátra... Időnként benézek a kedvenc könyvesboltomba és különböző könyveket keresek, amik, természetesen nincsenek meg. Na, látjátok, így kell ezt csinálni: ha nincs még lehetőséged arra, hogy nyugodtan olvashasd, amit akarsz, akarj olyanokat olvasni, amiket gyakorlatilag lehetetlen megszerezni. :D
Viszont azt hiszem, kezdek egyre értelmetlenebb dolgokat írni, szóval megyek szépen Fedrika Bremer Hemmetjéhez, hogy esetleg egyszer be tudjam fejezni.
Pontosan öt éve és négy napja én ezt hallgattam élőben:
Na, ezt biztos, hogy sosem felejtem el :)
És, csak hogy legyen a napnak svéd szava is: påsklov, -et: húsvéti szünet.
