A jegyeket már valahogy október-november környékén megvettük, szóval egy ideje a centit vágtam. Szerencsére sikerült Faffynak és nekem is meggyógyulni, tegnap reggel a háziorvosom is újra "keresőképesnek" nyilvánított, szóval semmi sem állíthatott meg minket. Négy körül indultunk itthonról és a cudar útviszonyok miatt csak hatra értünk Pestre. Utólag kiderült, hogy az sem lett volna túl nagy baj, ha még később érkezünk, mert a kapunyitásig még 45 percünk volt, amit a szórakozóhely előtt, a havas-nemtommilyen esőben ácsorogva kellett eltölteni. (Ilyenkor mindig azzal vigasztalom magam, hogy ez csak annyi, mint egy rajzóra a gimiben, bár ez most sokkal inkább egy matekórányi 45 perc volt, még ha jófejségből csak 35 perc lett is belőle.) A hidegben álldogálás nem sok jót tett az épp csak kihevert betegségünknek, de hát ez ezzel járt. Ugyan csak néhány tucat ember állt előttünk, mire lekezelték a jegyeinket és letettük a kabátunkat, az első sorok már megteltek a színpad előtt. Mivel a) Faffy se meg én se vagyunk túl nagy emberek b) ebből a koncertből nem engedtem, sikerült a második sorba furakodnunk. Egy igen termetes úriember mögé kerültünk, de azért egészen jól láttunk.
A kapunyitás ugyan korábban megörtént (már rég a második sorban álltunk, mire eljött az eredeti kapunyitás ideje), a koncertek nem kezdődtek korábban. Elég sokáig csak ácsorogtunk helyfenntartás céljából, és vártuk, hogy szép lassan megteljen a hely, mivel teltházas koncert volt. Végül a megadott időben elkezdődött az este.....
Elsőnek a Lancer lépett színpadra. Bevallom őszintén, a két előzenekar közül ők voltak azok, akikbe bele se hallgattam előre. Kiderült, hogy ők is svédek. Annyira nem volt az én világom, de Faffynak tetszett. De amúgy nem volt rossz. Utána némi átszerelés után a Gloryhammer öntött minket nyakon egy kis unikornisvéres-feketemáguslegyőzős power metallal, ami Faffynak már egy kicsit sok volt, nekem viszont jobban tetszett, mint a másik. Pár számba belehallgattam, mikor kiderült, hogy ők lesznek az előzenekar (bár így is csak az Angus McFife-ot ismertem), szóval én már tudtam, mire kell számítani. nekem nem volt meglepő a banda megjelenése és stílusa. A közönség már jobb hangulatban volt, úgy tűnt, sokan ismerték már a Gloryhammert. Szerintem amúgy tök aranyosak voltak, még egy kis műsort is kaptunk a színpadra egy goblin segítségével. Nekem tetszett, bár hozzám közelebb állnak az ilyesmik.
Aztán csak eljött a várva várt pillanat: újabb átszerelés után a Hector's Hymn-nal berobbant a HammerFall! Ááááááááháháhááááááááááá!!! Addigra már moccanni sem lehetett, őrületesen meleg és levegőtlen volt minden, Egy mellettem furakodó hölgyeménnyel kis híján vérre is mentek a dolgok, de hát ez ezzel jár. A díszlet csodálatos volt, az új album dizájnját használták, sikerrel. A banda is nagyon jól nézett ki, fittek is voltak, és Joacim felsőjére azóta is fáj a fogam. :D Kamaszkorom hősei és szerelmei gyakorlatilag karnyújtásnyira álltak tőlem. Mióta elkezdődött a turné, folyamatosan figyelgettem, milyen számokat játszottak, és amiket találtam, azokat mind eljátszották most is, de volt néhány meglepetés is. Én például iszonyúan meglepődtem, mikor egyszer csak rázendítettek az Originsre is. Újabban nagyon sokszor hallgattam azt a számot, az egyik kedvencem lett, de valamiért meg voltam győződve róla, hogy nem szokták élőben játszani, pedig igencsak koncertre való egy dal. Szóval, nem fértem a bőrömbe, mikor mégis meghallottam! Kaptunk egy kis ízelítőt az új albumról, mint például a Hammer high, a Bring it! vagy a Dethrone and defy, és persze maga a címadó Built to last is. (Nekem mondjuk egy picit hiányzott a New breed, szerintem tök jó lett volna az is.) Aztán persze ott voltak még a régebbi és kevésbé régebbi klasszikusok, mint a Let the hammer fall, a Renegade, a Glory to the brave, Crimson thunder, a Riders of the storm, az Any means necessary, a Bushido, a Bloodbound, a Last man standing, vagy a Punish and enslave. Szerintem nagyon jó ötlet az a kis "medley" is a régi számokból, mivel elég sok szerepelhet így egy koncerten anélkül, hogy az túl hosszúra nyúlna emiatt. És persze "hogy is engedhettek volna minket utunkra anélkül, hogy lángra lobbantanak pár szívet"? A Hearts on fire ismét (mint ahogyan minden egyes létező alkalommal) most is a legeslegutolsó volt, amit játszottak. Most nem voltak pirotechnikai elemek, de így is elég látványosra sikerült az egész. A közönség végig tombolt, és gyakorlatilag az egészet végigtolta Joacimmal együtt, a banda pedig nagyon kitett magáért. A kapcsolatot végig nagyon jól tartották a közönséggel, és igazság szerint az egész koncertet bármi hiba nélkül letolták. Utoljára (és először) hét éve láttam őket élőben, akkor az első sorba sikerült furakodnom, és bár akkor is és most is szélen álltam, most sokkal de sokkal tisztábban lehetett hallani és érteni az éneket is, nem úgy, mint anno. Az pedig, hogy sikerült pont Oscarral, az egész megalapítójával majdnem pontosan szemben elhelyezkednünk, számomra csak hab volt a tortán. Most sajnos semmilyen szuvenírt nem sikerült elkapni, de sebaj :) A koncert így is a legeslegapróbb részletet tekintve is tökéletes volt, és akkora élmény, hogy csoda, hogy nem sírtam végig :D Szerencsére Faffy is jól érezte magát, bár szegénykémnek nem lehetett egyszerű elviselnie engem :D De az, hogy Ő eljött velem, tette tényleg tökéletessé az egészet :)
De az teljesen biztos, hogy legyünk legközelebb akárhol egy helyen a HammerFallal, mi ott leszünk a koncerten!! :)
A nap svéd szava most legyen mondjuk az, hogy : att svärma för någon: rajongani valakiért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése