Becsukom a szemem

Sajnos még mindig nem tudom magam eléggé lekötni ahhoz, hogy ne járjanak hülyeségek az agyamban. A dolgok amúgy általában ezredannyira se sötétek, mint ahogy én látom őket, de szuperképességem, hogy nem elefántot, hanem elefántcsordát tudok csinálni a fél bolhákból (nem panaszkodhatom, mert több szuperképességem is van... a másik az, hogy akármikor akármivel kárt tudok tenni önmagamban, akár eszköz nélkül is, lásd: simán elesem én a teljesen sima úton is a semmiben. Asszem, büszke lehetek magamra.). Úgyhogy most folyamatban van egy rakás minden, hogy ne legyen kapacitásom agyalni. Ha azonban becsukom a szemem, egyből jönnek ezek a hülyeségek. Van ám ennek egy másik funkciója is, amit még anno egy barátnőm, akivel azóta sajnos köszönőviszonyban sem maradtunk, egyszer úgy fogalmazott meg: "close your eyes and enjoy the fear!". Ez pedig pont az, hogy csak ne töprengj minden szaron (pardon), csak csináld, és lesz, ami lesz. Erre példa az, hogy megszegtem második örök fogadalmamat is. Az első az volt, hogy én biza sose megyek germanisztikára. A második az volt, hogy én biza sose tanulok szláv nyelvet. És Vralla mit csinált? Pont azt, mint felvételi előtt: készült évekig a magyarszakra, és jelentkezési lap leadása után kezdett némettanárt keresgélni. Most pedig sutba dobta az egyéb minoros terveit, valamint azt az álmot, hogy időben befejezi az egyetemet, és behunyta szemét, majd miközben bal vállán a kis ördög megdönthetetlen érveket sugdosott a fülébe, a jobbon pedig infarktust kapott a kis angyalka, egyszerűen rákattintott a Neptunban a lengyel minor felvételére. Azóta viszont egészen belelkesültem. Imádok nyelveket tanulni. Már meg is vettem 1290 forintért a lengyel-magyar és a magyar-lengyel szótárat (szerintem jó fogás volt, de kiderült, hogy születésnapi meglepetést tettem ezzel tönkre... :( Én hülye... de honnan tudhattam volna?) Érdekes nézegetni lengyel szövegeket, és megállapítani, hogy nincs a világon ember, aki ezeket érti. Alig várom, hogy szép lassan nekem is egyre kevesebb titkot rejtsen :) Szeretném megtanulni.
Tehát, becsukom a szemem. És igyekszem élvezni.
Amúgy hazaköltöztem. Nem semmi meló volt azt a rengeteg cuccot elpakolni a szobámban! El sem tudom képzelni, hogy fért el nagyjából négyszer ennyi egy zsebkendőnyi szobában. Most a szobámban van zsúfoltság, de végre legalább itthon vagyok, azt csinálok, amit szeretnék, és hallgathatok füles nélkül is zenét. Tesóm diplomaosztójára is elmentünk. Jól sikerült, én lánynak öltöztem, és nem azért, de egész dögös voltam :D Lehet, gyakrabban kéne szoknyát hordani? Hm... Kicsit mondjuk fárasztó volt, főleg úgy, hogy egy picike lakásban, ahol az albérlők is ott voltak, szűkölködtünk öten egy szobában és szenvedtünk éjjel egy matracon. Szóval, alig aludtunk valamit, viszont rettenet sokat utaztunk. Megállapítottam, hogy baromira nem tudok egyetérteni Petőfivel. Mert mit nekem az Alföld tengersík vidéke? Szép, oké, de ha kinézel az ablakon, három óra múlva is nagyjából ugyanazt látod. Bezzeg mifelénk a hegyekben...! Csodálatos helyen lakunk! Ha egyszer lesz ingerenciám, majd írok róla. Apropó, írás... valamelyik reggel összehoztam egy pár versszakot. Egyelőre csak ülök és pislogok felette, mert egyáltalán nem olyan lett, mint amilyennek terveztem, viszont jobban tetszik az eredeti ötletnél, de így meg nem tudom, hogy fejezzem be. Majd tán egyszer. Tényleg, ígértem is verset Nektek. Hajaj.
Szóval, most már tényleg itthon vagyok, s lassan a Marianna-árok is eltűnik talán a szemeim alól. Persze még vár rám ez-az, holnap vissza Budapestre egy kicsit, hétvégén meg jó esetben egy kis külföld. De legalább egy picit nem kell sulis dolgokkal foglalkozni. Ennek örömére össze is szedtem egy nagy kupac könyvet, elkapott az olvashatnék. A 100 nap Északont befejeztem, és mindenkinek ajánlom! Én most azonnal el akarok menni azokra a helyekre, ahol a szerző járt, s talán vissza se térnék. Most, hogy ráérünk, találkozgatni is kéne az emberekkel... szóval, én teljes mértékben felkészültem a nyárra :)
Na jó, csak hogy próbára tegyem mindenki idegeit, jöjjön az a vers... előrebocsátanám, hogy viszonylag régen írtam, és hogy a vége az... vagy ilyen gyenge, vagy még nem íródott meg. Majd egyszer talán befejezem, de lehet, hogy hagyom így a fenébe.

A hiányról egy kotta hátuljára

Szemeidet látom, ha felnézek az égre,

Olyan kék.

Tekinteted szórja talán onnan

Rám az ég.

A te hangodat hallom, ha susog a szél

Finoman.

S mert nem vagy velem, nem tudom, hogy mit is tegyek

Kínomban.

Hajad puhaságát érzem én, végigsimítván

A füvön.

S a hiányodtól üres léget szívja be

A tüdőm.

Nevetésed hallom mindig, ha fenn az égen

Süt a nap.

Ha belenézek, s jól figyelek, látom benne

Arcodat.

Látom még a gödreid is, azok ott

A felhők.

Vagy talán a gondok, néha szemeidben

Rejlők.

Jaja, ennyi. Asszem, ezzel vége is a rövid Vralla versei - akciónak, ha még találok valamennyire vállalhatót, akkor talán szólok :)

De most már tényleg búcsúzom. Befejezésül egy kis zene - természetesen ismét a címhez igazodva. Sejtem, hogy senki se fogja végighallgatni, pedig tényleg jó szám, ráadásul nekem minden egyes másodperce Svédországra emlékeztet, pedig tudom, tudom, semmi közük Svédországhoz. 

3hegyen innen...

... bár inkább 3hegyen túl. Tegnap túra volt, életem első harmincasa, szóval pénteken ismét lezúztam Geldarhoz, hogy szombaton hajnalban ready legyek to go. Az esti városnézés és borozás fáradalmai ellenére se voltam képes aludni egy percet se, úgyhogy iszonyú fitten indultam el. Tatabányán találkoztunk Lamaziusszal, vééééégre megint! :) Komolyan mondom, iszonyúan hiányzott, hogy sztereóban halljam az állatságokat 8-9 órán keresztül :D Jó kis társaság voltunk mi négyen, és egy percig se unatkoztunk. Végre volt kivel ujjbökdösőst játszani (mert Lamaziusszal megbeszéltük, hogy olyat csakis egymással játszunk - hisz ki is értené meg rajtunk kívül a varázsát? *.*), sőt, sikerült abszolút tökélyre fejleszteni. Az új szabályok: hirtelen rántod elő az ujjadat (jaj, de hülyén hangzik :D), mint a cowboyok a pisztolyt, és csak hogy semmiképp se az utat, vagy a másik ujját nézd, közben farkasszemet kell nézni az ellenféllel, majd mikor végre sikerül megérinteni az ujját, el kell fújni a sajátodat - ismét, mint a cowboyok. Rögtönöztünk egy nagyon rövidke ITI-koncertet is. De tényleg, tényleg nagyon jó volt. Fáradtak voltunk, mint a kutya, 8 és fél órát meneteltünk a hőségben és a kitaposatlan utakon. Hihetetlen tájakat láttam! Nem győztem álmélkodni, szóval nagyon várom, hogy Geldar elküldje a fotókat :) Az tetszett viszont a legjobban, hogy magamat is megleptem, hogy milyen jól bírom a strapát. Nem nyafogtam, és csak egyszer kellett húzni - sőt, volt, hogy én húztam Zsófit, amire meg tényleg abszolút büszke vagyok. Geldar szerint még nem vagyok hősnő, hát legyen. De mindenképpen szintet léptem :D Nem kaptam viszont kitűzőt... :( De helyette van emlékbe egy-egy karcolásom a Gerecse nagyjából összes növényfajától, két leégett vállam és egy használhatatlan jobb lábam (érdekes dolgok történtek vele, szóval most cseppet sántítok, de remélem, majd elmúlik... mondjuk elég ronda... na mindegy). Meg persze egy rakás új rossz szóvicc és három napnyi szép emlék :)
Apropó, szép emlékek... történtek még velem szépségek :) Például, egyszer, még pár héttel ezelőtt megcsörrent a telefonom. Ismeretlen volt a szám... De amikor felvettem... Heló, banya, na mizujs? Tooooorch!! ^^ Csak úgy random felhívott. Ez nem sokkal az után történt, hogy írtam, hogy nem beszélünk. És simán elcsevegtünk egy csomót, ráadásul azóta még kétszer. Jaj, annyira örültem neki!! A másik, aminek örülök, hogy (részben, mivel el kellett lőnöm a határidő vége előtt a szülinapomra kapott könyvutalványt, részben kíváncsiságból) megvettem Lantos Gábor Száz nap északon című könyvét. 99 éjszakát töltött Svédországon, Feröeren, Norvégiában, Dániában, Finnországban, Izlandon és Grönlandon (összeadva annyit), és élményeit kiadta egy könyvben. Még csak nagyon keveset olvastam belőle, de előre látom, hogy nagyon jó olvasmány lesz! :)
És a legfőbb jó hírem: végeztem a vizsgaidőszakkal, ráadásul jobb eredményekkel, mint az előző félévben. Túl vagyok az első egyetemi évemen!! ^^ Hihetetlen, hogy szalad az idő *nosztalgikus világbabámulás közben zsebkendője sarkával a boldogság könnycseppjeit törölgeti vénséges szemei alól*! Az viszont már elég rossz, hogy nincs mit csinálni. Félre ne értsetek, imádok pihizni, de sajnos visszajött az időm agyalni. Egyáltalán nem jó, mert ha elkap a gépszíj és elgondolkodom bizonyos dolgokon, akkor nagyon el tud romlani a hangulatom. Az persze jó, hogy pár fontos dolgot van időm rendesen végiggondolni, az viszont nem, hogy ennek rendszeresen rossz lesz a vége - pedig nem kéne, egyszerűen csak van egy ilyen hülye szokásom. Néha, amikor már magamat is kétségbe ejtem a negativitásommal, leemelek a könyvárban egy könyvet a polcról, ami vagy önbizalomnöveléssel vagy pozitív gondolkodással foglalkozik, és mindig arra a következtetésre jutok, hogy ez hülyeség és igenis én csinálom jól. Legutóbb (pár hete) is ezt tettem, és bár a feléig se olvastam el a könyvet, megállapítottam, hogy van értelme annak, ami le van írva benne. Ennek eredményeképp továbbra is hülyeségeken agyalok (azt nem olvastam már el, hogy azt hogy lehet elkerülni), de legalább hamarabb abbahagyom :D
De most megyek, élvezem a semmittevést, és nézek egy True bloodot. Ezer éve nem láttam, fogalmam sincs, hol tartok :D De előtte néhány kép és némi zene (tegnap este hallottam először, Lamazius mutatta).
További minden szépet és jót! :)

Ugye, milyen gyönyörűek? :)

Egyelőre cím nélkül

Hú, rengeteg mindenről tudnék írni, de most igazából csak megosztani szeretnék valamit a mélyen tisztelt Publikummal. Már említett Kimmel barátom (ha érhet a megtiszteltetés, hogy annak nevezhetem) igazán kiváló költő. Legalábbis szerény véleményem szerint. Ma ráakadtam az egyik kedvenc versemre tőle, és úgy gondoltam, hogy kiteszem ide. Engedélyt kértem Kimmeltől, és kiderült, hogy ez volna az első nyilvános szereplése a versnek. Micsoda megtiszteltetés! Tehát, Vralla blogja proudly presents Landi Kristóf egyelőre címtelen (és elméletileg befejezetlen) versét:

"Végül utolérte egyszer,
S ott is hagyta nyomban,
A lesántult kutyát,
A hazug ember a porban.

Mert mi késik az múlik,
S ami elmúlt megmarad,
Láttam én már karón varjút
Meg sok egyéb madarat."

Szerintem zseniális. Nagyon szeretem ezt a verset, és remélem, Nektek is tetszik :) Ha felkeltettem az érdeklődést, van pár verse fent a neten :)
Nem teszek zenét, nem találtam ide illőt.
Még van egy törivizsgám, aztán utána (de lehet, hogy még előtte) újra jelentkeznek Micimackó legújabb kalandjai (és bátorság esetén saját alkotásai). Addig is mindenkinek minden szépet és jót :)