Hogyan kínlódjunk végig egy péntek estét?

Tök egyszerű: baromira meg kell fázni, és ennyi. Nekem ez sikerült. Először szerencsétlen Faffy dőlt ki (aki egyébként befejezte a sulit és hivatalosan is szakképzett szoftverfejlesztő - grattis!! :) ), aztán pedig, ahogyan ez lenni szokott, következtem én. Szerda este még kellett egy kicsit győzködni, hogy azért másnap mégse menjek dolgozni, de utólag be kellett látnom, hogy Faffynak ismét igaza volt: bele is döglöttem volna, ha csütörtökön mennem kellett volna melózni. Inkább elmentem reggel az orvoshoz, aki megállapította, hogy szarul nézek ki ( "-A gyerekektől kapta el? - Milyen gyerekektől? - Hát a gyerekektől. - Milyen gyerekektől? - Nincsenek gyerekei?!" -WTF), aztán útnak eresztett egy kisebb lista gyógyszerrel és egyéb utasításokkal, hogy kedden már úgy mehessek vissza hozzá, "mint akit kicseréltek".

Úgyhogy azóta itthon fetrengek, mert bár lázam nincs, de levegőt nem kapok, a fejem leszakad, a torkom fáj és még a könnyem is megállás nélkül folyik, szóval nem sok mindenre vagyok képes. Eleinte örültem, hogy végre olvashatok egy kicsit nyugton, be is fejeztem A Hármak c. könyvet (amit egyébként szeretettel ajánlok), még a Harry Potter első részét is újraolvastam, de már olvasni sincs türelmem. Most éppen egy régi, klasszikus Disney-mesét tervezek nézni, bár ahhoz se sok kedvem van, de azt legalább csak nézni kell.

Pedig nagyon de nagyon meg kell ám gyógyulnom!!!

Hogy miért, arról majd később. :)

Ha lehetne zenét beilleszteni, most egy In Flames-számot választanék (újabban eléggé rákaptam). Éjjel ugyanis, amikor próbáltam valahogy úgy feküdni, hogy lehetőleg ne fulladjak meg és el is tudjak aludni, eszembe jutott a refrénje:

"Please heal me, I can't sleep,

Thought I was unbreakable, but this is killing me"

Delight and angers, ha valakinek kedve támadt hozzá.

A nap svéd szava pedig legyen ismét témába vágó: bihåleinflammation -en -er: arcüreggyulladás.