Egy gyűrű mindfelett

Igen, tudom, régen írtam, szánom-bánom, de gondolom, senki se akarja a bocsánatkéréseimet olvasgatni - meg én se ezzel tervezem húzni az időt. A sulival se, ugyanolyan, mint tavaly. Meg az előtt.
Most valami egészen másról szeretnék mesélni. Olyan dologról, amiről 4 hónapja és két napja kellett volna.

Tavaly június elsején ismertem meg Faffyt. Nem volt egy nagy találkozás, szinte nem is beszéltünk, de utána sokáig töprengtem azon, hogy vajon honnan ismerős. Nem sokkal később egy közös úton kiderült, hogy sehonnan - és mindenhonnan. Úgy tudtunk ismeretlenként is beszélgetni akármiről, mint akik egész életükben ezt csinálták. Nem csoda, hogy két hétig szó szerint reggeltől hajnalig megállás nélkül beszélgettünk.Fogalmam sem volt, mi lehet ez. Ugyan, hogyan lehetne már szerelem, hiszen állati messze vagyunk, ki tudja, találkozunk-e még, és különben is csak két hete vagyunk beszélőviszonyban... Pedig mi mást jelenthetett volna, hogy hajnali négykor még fülig érő szájjal ültem a gép előtt, kora reggel pedig, mikor felkeltem, az első dolgom az volt, hogy megnéztem, vajon nem kelt-e korábban, s vajon nem írt-e...

Nem is bírtuk sokáig a nyilvánvalóbbnál nyilvánvalóbb jelek értelmetlen küldözgetését.

Egy ártatlan kis animeconnak indult, a végére azonban egy elképesztő távkapcsolat első napjává avanzsált.

A többit tudjátok.. ;)

Van azonban valami, amit nem :P

Tehát elérkezett szépen az első évfordulónk. Szinte jel volt, hogy egy nappal előtte animecon volt, méghozzá ugyanott, ahol múlt évben. Tökéletes ünneplésnek bizonyult :) Különös volt nosztalgiázva végigmenni ugyanazokon az utakon, ahol annak idején még mit sem sejtve sétálgattunk. Az egyik legszebb emlékemnél meg is álltam egy darabig.
- Emlékszel? Olyanokat mondtál itt nekem tavaly, amikre azt se tudtam, mit feleljek... :)
- Pedig most is olyat fogok kérdezni, amire lehet, hogy nem fogsz tudni válaszolni. *itt észrevétlenül elővarázsolt egy gyönyörűszép gyűrűt* Hozzám jössz feleségül?

Nem első nekifutásra ugyan, de sikerült válaszolnom... ;)

Ez a blog tehát egy menyasszony blogja!!!! ^^

Sokat gondolkodtam, milyen zenét lehetne ide tenni, ami örülős is meg szerelmes is, de amit találtam, nem tetszett, szóval megmaradok az egyik legszebb szerelmes számnál, még akkor is, ha nem kimondottan alkalomhoz illően boldog :)

A nap svéd szava pedig mi lehetne más, mint: förlovning, -en, -ar: eljegyzés :)

Elég...

Nem, ez nem menekülés, egyszerűen csak nekem így megy... Senkinek se jutott még eszébe, hogy nem lesz.rom a dolgokat, hanem csak úgy tudom megemészteni, hogy magamban kínlódok? Nem szeretek ilyenekről beszélni, fogalmam sincs, hogy kell feldolgozni, de abban biztos vagyok, hogy nem úgy... Tudom, hogy nem kérhetem, hogy mindenki maradjon mellettem csendben és hazudtolja meg szépen önmagát, csak... nem lehetne nem non stop? Még van idő. És különben is, minek az ilyenekről tudni?! Nem vagyok strucc, hogy a homokba dugjam a fejem, de ez így egyszerűen senkinek nem jó! Nem tök egyértelmű, hogy mindenki kezd becsavarodni?!

Mint az a rohadt "Banishing pain"... Ha van egy sebed, de észre se veszed, nem fáj, csak ha ránézel. Igen, tudom, ez nem seb, és nyilván mindenki észrevette, de... de... de én nem akartam tudni... Senki se akarta tudni...

Mert most már mindenki csak szenved.

...

V: Vralla
E: Eladónő

V: ... és kérnék még egy üveg bort. *mutatja a személyiét*
E: *ránéz a személyire* Kilencvenhárom?!
V: Jah, senki se hiszi el...
E: *végignéz Vrallán*: Azt nem csodálom....

Kösz...

A nap svéd szava: gammal, -t, gamla: idős.

Vizsgaidőszak

Naaaaa, ki az, aki a vizsgaidőszak legkeményebb hetében belázasodik? Vralla ^^
Na igen. Már tegnap cefetül éreztem magam, mára, a vizsgára sikeresen bedugult úgy mindenem, ahogyan csak tudott. Levegőt nem kaptam, hangom nem volt rendesen, és nem hallottam semmit. Élmény volt így bemenni! De ez az egy időpont volt, meg ugye 24 órával a vizsga előtt már nem jelentkezhetek le, szóval...
Másodikként kerültem be a szellemtöri szóbelire, amiben csak az volt a biztató, hogy magyarul folyt. Kitaláltam, hogy márpedig én Andersent fogom húzni, mert jaj, de pozitív vagyok, és akkor talán bevonzom. A valóságban persze nem így történt, nem is húztunk, csak a Prof adott egy témát. Ami nem Andersen volt, hanem Mauritz Hansen Luren című "remeke". Előttem egy barátnőm felelt dán témából, és csak lestem, szóval egészen megörültem, hogy nem dánt kaptam, hanem norvégot (svédet svédesként nem kaphattam). A felkészülés közben barátságosan vérzett az orrom, úgyhogy méginkább megörültem annak, hogy lerobbanva mentem be. Amúgy még mielőtt sorra kerülhettem volna, pedig már ott ültem a Proffal szemben, csupán két embert buktatott meg anélkül, hogy bármit is mondtak volna (annyi bűnük volt, hogy egy bizonyos regényt egyikük sem olvasott el)... Mit ne mondjak, nem adott bátorságot. Egész hálás lettem magamnak azért a Lurenért, még ha igazából semmit se értettem belőle, mert ki tudja, mikori norvégul íródott... Nem hoztam életem legjobbját, de négyest adott, szóval elégedettebb vagyok, mint amennyire gondoltam, hogy leszek :)
Ennek örömére most ágynyugalomra vagyok kárhoztatva, szédülök, és kiszakad a torkom meg a füleim, úgy fáj mindegyik, és ahelyett, hogy haladnék, kénytelen vagyok beérni azzal, hogy ha már nincs időm újraolvasni a regényt, amiből beadandót tervezek írni, megnézem filmen. Így csinálok is valamit, meg nem is, ugyanis asszem, lehet, lázasodom. Szuper... Egy hetem van két olyan vizsgára, amiből legalább egy halálos (a Vadászos irodalom), plusz másfél beadandóra, amiből szintén legalább egy halálos (a Vadászos irodalomra :D ), szóval..... váááááááááááh!!!! >.<

És végezetül egy kis zene, ami egyeseket ki fog borítani, de... én szeretem.

Ja, nem, mert végezetül a nap svéd szava van: sjuk, -t, -a: beteg.

Hírek a frontról

Nos, elég régen írtam már, szóval úgy éreztem, itt az idő.
Nem sok minden újság van errefelé. Megjött az április a vele járó szar idővel meg valami barátságos járvánnyal, amiből, mint "divatkövető" egyén, természetesen én se maradhattam ki. Faffy szegényem kapta el előbb. Magas lázzal kínlódott két éjszakát, most pedig láz nélkül kínlódik az utórengésekkel. Egy hete szerdán én se nagyon voltam már a topon, így hát elhatároztuk, hogy egy kicsit pihenünk, és megtoldottuk a hétvégét egy csütörtökkel és egy péntekkel. Kellett is, mert mindketten ügyesen begöthösödtünk másnapra. Úgyhogy ment a pihenés ezerrel (meg mogyorókrémmel, csokival, háromszögszendviccsel, meg azzal a bizonyos sorozattal, amelyben egy szerencsétlen középkorú fickó válása miatt kénytelen tízéves fiával hedonista testvéréhez költözni - csak hogy ne reklámozzak olyan konkrétan). Aztán sajnos hétfő lett, s Faffy kénytelen volt ismét dolgozni menni, aminek meg is lettek a maga következményei... Ma már szerencsére jobban érzi magát :) Én hőemelkedéssel szerencsétlenkedtem az utóbbi pár napban - basszus, én még lázas se tudok normálisan lenni... Tegnap viszont muszáj volt bemennem a suliba, ugyanis norvég leíró nyelvtanból zh-t írtunk, meg akkor kellett prezentálnom Helena Nyblom Bortbytingarna című meséjét általam magyarra fordítva. Meglepő tetszést arattam, a májam pedig hízott (na jó... még mindig hízik, ha rá gondolok :D). Ma viszont elkezdődött a tavaszi szünetem! Tudom, tök vidáman hangzik, de az orrom és a fülem be van dugulva, hangom az nincs (amiért biztos hálásak páran :D ) a fejem fáj, természetesen megint hajszál pontosan hőemelkedésem van, és ismét nem tudom, hova kapjak. Van svédre nyelvtanos házim, kéne csinálnom irodalomra kiselőadást, meg kéne írnom a Miért is volt olyan átkozottul nehéz lefordítani ezt a mesét? című beadandómat, valamint szellemtörire ki kéne találni, hogy egyáltalán miről írok 12 oldalt, s ehhez el kéne még olvasni egy regényt is.
De nem panaszkodom, amúgy minden rendben. Új kiskutya költözött a családba, aki a Negro nevet kapta, és akivel még nem találkoztam, de állítólag rettenetesen aranyos és rettenetesen pici. :) A kaktuszom, amit elhoztam otthonról, mert még csak "kölyök" és mert elég érdekes, szürkészöld színt öltött, most szép élénkzöld és növekedésnek indult. Még annyi újság van talán, hogy egyre leküzdhetetlenebb vággyal küzdöm, hogy véééégre azt olvashassak, amit én akarok, de addig még sajnos sok van hátra... Időnként benézek a kedvenc könyvesboltomba és különböző könyveket keresek, amik, természetesen nincsenek meg. Na, látjátok, így kell ezt csinálni: ha nincs még lehetőséged arra, hogy nyugodtan olvashasd, amit akarsz, akarj olyanokat olvasni, amiket gyakorlatilag lehetetlen megszerezni. :D
Viszont azt hiszem, kezdek egyre értelmetlenebb dolgokat írni, szóval megyek szépen Fedrika Bremer Hemmetjéhez, hogy esetleg egyszer be tudjam fejezni.

Pontosan öt éve és négy napja én ezt hallgattam élőben:

Na, ezt biztos, hogy sosem felejtem el :)

És, csak hogy legyen a napnak svéd szava is: påsklov, -et: húsvéti szünet.

Ilyenkor

Még mindig tombol odakint a szél, s viszi Malackát és azt a bizonyos szuperdadust ide-oda. Én viszont ilyenkor bevackolom magam a jó kis meleg ágyikóba egy bögre teával vagy Kati-féle forró csokival, s elmerengek például a régi szép időkön vagy valami hasonlóan borongós időhöz valón.

Vagy értelmetlenségeket írok a blogomra.

Vagy, mint most, egyszerre mindkettőt.

S ezzel, úgy vélem, nem vagyok egyedül. :)

Felhők

Üldögélek itt a szobában, és hallgatom, ahogy az az eszeveszett szél csapkodja a... nos, igazából mindent csapkod. Az idő pocsék, cseppet viharos, és kegyetlen nagy felhők vannak. Ma, ahogy kint álltam egy picit az udvaron, és engem is szaggatott a szél, s ahogy fölöttem gyülekeztek a hatalmas felhők, valahonnan egy kecskét (o.O) hallottam időnként mekegni, de szegénynek úgy sikerült, mintha nyöszörögne kínjában. Mit ne mondjak, enyhén horrorosztikus volt, főleg abban a bizonyos vihar és naplemente előtti félhomályban. Akkor jöttem rá, hogy asszem, a felhőktől is félek.

A zene pedig csak a cím miatt... :) (meg mert igenis jó)

 A nap svéd szava pedig meglepő lesz: moln, -et, -: felhő

Polcok

Alakulunk, alakulunk, egyre rendezettebb a kis szobánk! Bár még mindig van mit csiszolni rajta, de már elég jól elpakoltuk a holmijainkat. A hétfőt például polckeresgéléssel és gyártással töltöttük. Olyat nem találtunk, amilyet eredetileg szerettünk volna, de cserébe Faffy és NagyBé igazán faja kis polcocskát rittyentettek nekünk! Sőt, a szekrénybe is kerültek új polcok - a legaranyosabbak a világon: a ruháink védelmének érdekében ugyanis kegyetlenül aranyos hóemberes/Mikulásos/pingvines csomagolópapírba öltöztettük őket.

Nem tökéletesek, nem nagyok, de a mieink. És imádjuk őket!! :)

A nap svéd szava: hylla, -n, -or: polc.

Életem első napja

Az a vicces, hogy eredetileg szombaton születtem. És az igazi tényleg saját életem legelső napja is szombatra esett. Egy nagyon nehéz szombatra.
Faffyval elmondtuk otthon, hogy összeköltözünk. A szüleim reakciójára nem térnék ki, mondjuk inkább, hogy nagyjából a várható történt, és  neheze tulajdonképpen csak most kezdődik.
Holnap költözöm. Természetesen baromira félek, mert ez elég nagy dolog. De igenis nagyon szeretném és igenis várom!  Csak tudom, hogy nagyon nem lesz könnyű az első pár hónap... De talán lesz még tavasz, s talán helyrejön minden.

Vralla felnőtt. Vagy legalábbis hamarosan fel fog.

A nap svéd szava: flytta, -de, -t: költözni.

Ez kemény lesz...

Bizony, azt hiszem, most jön életem legfélelmetesebb egy-másfél hónapja! Valami nagyon nagyra készülök, ami az egész életemet befolyásolja, és egy kicsit félek, hogy hogy fogom bírni. Mármint biztos vagyok benne, hogy meg akarom tenni, de mivel ilyen jellegű tapasztalatom nincsen, de még csak hasonló sem, egy kicsit félek. Tökéletes segítségem lesz, és tudom, hogy ha megtörtént, már nem fogom érteni, hogy mitől féltem ennyire, de ettől függetlenül eléggé izgulok. Nem hoztam még ennyire nagy döntést. Pontosabban hoztam, de azt még nem valósítottam meg. Ez most valami egészen más. Olyan, amiről mindig tudtam, hogy el fog jönni, csak nem ennyire gyorsan. Persze húzhatnám az időt, de akkor is ugyanúgy eléggé félnék. Jó, nem biztos, hogy a félelem a legjobb szó erre, inkább félelemmel vegyes izgalom, mert baromira várom is, hogy bekövetkezzen. Mindenesetre most egyelőre csak izgulni tudok. De amint minden lecsillapodott, beszámolok erről is, addig maradnak a szokásos dolgok.

Például, hogy annyira jól éreztem magam, ugye, az irodalomvizsgámon, hogy elmentem még egyszer. Most csak három órát vártam. Ugyanazt a témát kaptam. Úgy hallottam a többiektől, hogy a Vadászt rég látták ennyire rossz kedvűnek, szóval egy cseppet bepánikoltam, aztán a feleletem megkezdése után öt perccel halálos nyugalommal konstatáltam, hogy igen, megint meg fogok bukni, s magamban fohászkodtam, hogy ne húzzuk tovább egymás idegeit, tessék szépen most kivágni, mert különben odahalok. De nem történt meg, még egy ideig dolgoztunk a produkción, melynek végén a Vadász egy apró négyest írt az előtte heverő táblázatba Vralla neve mellé. Nos, nem kicsit lepődtem meg! De úgy éreztem, nem firtatom a dolgot, mosolyogtam, köszöntem, és kiléptem a helyzethez mért Szabadságba: a folyosóra. Attól a perctől kezdve elhatároztam, hogy zseniális vagyok, mely állapot nagyjából pár másodpercig tartott, amikor is felfogtam, hogy ez csak egy vizsga volt, a világot még nem váltottam meg. Otthon viszont várt egy üveg borocska (köszönjük, Stady! :) ), szóval Faffyval meg is ünnepeltük, hogy a BA felén immáron hivatalosan is túl vagyok!!! :)

Végül egy kis motiváció magamnak s mindenkinek, aki hasonló helyzetben van, mint én:

A nap svéd szava pedig ma nem annyira pozitív: ångest, -en: félelem

Nosztalgiaszerűség

"And on the violent sea there's tranquillity
We saw the signs on the mountain side"

Huh, de hiányzott már ez a szám!! ^^

Vaníliafagyi forró málnával és gyümölcsökkel

Nem semmi helyen jártam ám a héten! :) Egészen pontosan tegnapelőtt. Faffy úgy döntött, hogy előrehozzuk a fél éves fordulónkat kerek egy héttel, s elvitt egy étterembe. Húsz évem alatt sosem voltam még így rendesen étteremben, pláne nem ilyen szépben! A hely gyönyörű volt, igazán barátságos, a kiszolgálás dettó, és még hülyének sem néztek, amikor tök egyértelmű dolgokra kérdeztem rá az étlapról (igen, Vralla szövegértése néha meglepő). Az ételek is durvák voltak: nemcsak gyönyörűre csinálták (kezdem sejteni, miért ajánlgatja nekem az a bizonyos közösségi oldal a food pornt), és nemcsak finomak voltak, hanem ahhoz képest elég olcsók is. Alig tudtam választani, végül kinéztem magamnak valami zöld borsos (nem egy dologról ott hallottam először) mustáros, meggyes csirkemellcsíkos krumplis dolgot, és nem bántam meg, brutálisan jó volt. A desszertek se voltak semmik, ott a címszereplőt választottam, de Faffy sütije is piszok guszti volt... :P Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy Faffy és Vralla ki tudnak rúgni a hámból, ha ünnepről van szó... :) 

A helyzet amúgy nem túl izgalmas errefelé. Jelen pillanatban könyékig tollas vagyok, mert a négyórás non stop irodalomjegyzetelés közben szépen elfolyt a tintám, az agyam meg kiégett, szóval mára ennyi. Idén még nem sokat aludtam - viszont nagyon sokat nem aludtam. Ma éjjel volt az először, hogy végigaludtam az éjszakát, de most rám is fért az a 11 óra (nem tudom, hogy hoztam össze), remélem, megtört megint az átok! A vizsga miatt meg parázok rendesen, pedig tudom, hogy nincs értelme. Vagy meglesz, vagy nem, de az biztos. Akármi is legyen, legalább egy évig nem kell vele újra foglalkoznom. Na, mindegy.

Ezt pedig nem tudom, miért:

A nap svéd szava: äta, åt, ätit: enni.

Egyetemista lettem!

Azt mondják, egy egyetemista nem egyetemista addig, amíg meg nem bukik egy vizsgán. Nos, örömmel jelentem, hooogy *dobpergés* tegnap egyetemista lettem, ugyanis eléggé szépen és tökéletesen elvágtak svéd irodalomból.

De őszintén szólva valahogy nem tud letörni. Ez van. Majd legközelebb :)

Azért remélem, legközelebb már tényleg :D

A nap svéd szava pedig: prov, -et: vizsga.