2017. szeptember 30., szombat

Zöld, szeretlek, zöld, imádlak

Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.

Ez az egyik kedvenc versem, Lorcától az Alvajáró románc, ajánlom szeretettel.

De honnan is jutott ez most eszembe?

Nos, tegnap teljesen betojva elmentem egy fodrászboltba és minden hozzávalót megvettem, hogy végre kékre festhessem a hajamat. A terv az volt, hogy az alsó réteget festem csak be, így nem lesz túl feltűnő, és a lehető legsötétebb kék színt választottam, egy sky blue nevezetűt. Ma pedig egy kedves barátnőm, akinek még nem találtam ki álnevet, végre is hajtotta a műveletet.

Az egyetlen bibi az volt, hogy a szőkítő sárgított.

Így a hajam a lehető legsötétebb kék helyett egy korallos, világoszöld lett. De az az igazság, hogy elképesztően rohadtul ....vára tetszik!!! Teljesen odáig vagyok és vissza :D Sajnos ez csak színező, de a szőkítés természetesen tartós, és mivel szőke helyett rettenetes sárga a zöld alatt a hajam, egy darabig vissza lesz csinálva a zöld is :) Arról nem is beszélve, hogy tényleg teljesen beleszerettem, őrületesen király!! :D

Hogy mennyire? Ennyire!

Mivel mindenkit meg akarok kímélni attól, hogy szemből lásson, csak azt teszem fel, ami hátulról készült :D

Na, milyen? Nem hiszem, hogy valaha valaki megnézi ezt a posztot, de ki tudja... :D

És akkor egy svéd szó mára - mi más is lehetne, mint az hogy grön (=zöld)? :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése