Hivatali kaland

Úgy döntöttem, keresek magamnak valami nyári melót. Úgy egy hónapja küldtem be önéletrajzot egy céghez, akik közölték anyával, hogy tetszett nekik, amit láttak, ugyanakkor engem nem értesítettek semmiről. Ma egy hete kezdenem kellett volna, szóval elhatároztam, hogy keresek mást. Azt mondták, ennek első lépése az, hogy fogom magam és bemegyek a munkaügyi hivatalba, és elmondom, hogy mit akarok. Tehát, ma reggel nagy reményekkel néztem meg a neten, hogy mikor is van nyitva az a bizonyos hivatal, majd a hajam is égnek állt, mikor láttam, hogy bizony már csak két órám van. Villámgyorsan hajat mostam hát, elővarázsoltam az adóspapíromat, felvérteztem magam magabiztossággal (hogy ne legyen hiábavaló a belém fektetett bizalom), és nekiindultam. Út közben próbáltam meggyőzni magam, hogy király vagyok, csak mosolyogjak, minden rendben lesz, ehhez a kalandhoz se kellhet több, mint a matek érettségihez, és valahogy azt is megcsináltam. Igen, "tinilányként" még féltem a nagy hivatali dolgoktól. Nem nagyon, csak egy kicsit. Szóval, Vralla magabiztos volt, és egész jól is nézett ki (abból gondolom, hogy meg-megfordultak utánam az utcán, nem ám egóból). Magabiztosan elsétált az épületig, amiről úgy tudta, hogy az a munkaügyi hivatal, magabiztosan elolvasta a táblát rajta és magabiztosan nem látott rajta semmi ilyet, de azért magabiztosan ment tovább. Kapu, kis ösvényke, csúnya betonlépcső, még csúnyább ajtó. És Vralla magabiztosan benyitott. Egy kicsit gyanúsan sok volt az idős ember, valamint anya első lépésnek javasolt "menj oda a pulthoz és mondd el, mit akarsz" se tűnt megvalósíthatónak, mivel nem volt pult. Egy biztonsági őrnek tűnő férfi pár méterre ücsörgött egy asztalnál, megkérdezte, mit akarok, én meg úgy ítéltem, hogy ha nincs pult, akkor megteszi ez a fickó is, magabiztosan közöltem, hogy nyári diákmunkára jöttem jelentkezni, mire megkaptam a felvilágosítást, hogy ez a nyugdíjközpont, vagy mi. Hogy mondjam szépen...? Vralla nem volt többé magabiztos. A pasi és egy másik, aki mellette állt, alig bírták visszafogni a röhögést, miközben elmondták, hogy "eggyel lejjebb" van a munkaügyi hivatal. Próbáltam kedvesen mosolyogva megköszönni az infót, és inkább kimentem. Eggyel lejjebb megtaláltam a tüdőgondozót, de oda nem mentem be, helyette felhívtam anyát közölni vele, hogy még nincs melóm, de majdnem lett nyugdíjam. Ő nem próbálta visszatartani a nevetést. Megkérdeztem, mit jelent az "eggyel lejjebb", mire anya felvilágosított, és végre megtaláltam a munkaügyi hivatalt. Szép, nagy betűkkel volt ráírva. Minden mindegy alapon benyitottam, megtaláltam azt a bizonyos pultot és elmondtam a mögötte ülő leányzónak, mi járatban vagyok. Kedves és segítőkész volt, még mosolygott is, majd adott egy sorszámot, a 114-est. Ültem, vártam. A sorszámon az ügyintéző neve mellett egész szép női név állt, ez megnyugtatott, gondoltam, biztos kedves lesz. Pár perc múlva csilingelt is az a cucc, hogy mehetek a nyolcas asztalhoz. Bementem egy hatalmas ajtón, alig értem föl a kilincsét (ez mondjuk nem az ajtó baja), és megláttam azt a bizonyos nőt. Kedvesnek tűnik, minden oké. Leültem, mosolyogtam, bemutatkoztam, és közöltem, hogy nyári diákmunkát szeretnék. Ebben én nem tudok segíteni Önnek. Are you serious?! Akkor mi a frászért irányított ide a csaj odakint? Mindegy, ücsörögtem tovább, hogy valamiért csak itt kell lennem. A nő az asztal fontosabb oldalán látta, hogy nem fogok tágítani, azt mondta, akkor hát regisztrál engem. Tedd azt. Játszottunk kis kérdezz-feleleket, és csak kicsit volt lekezelő, mikor a végzettségeimről és az előző munkahelyeimről (nincsenek) kérdezett. Aztán nyomtató, pecsét egy-kettő-három-négymillió, aláírás itt és ott, és végeztünk. Nem teljesen voltam elégedett, kedvesen és udvariasan rákérdeztem, mi a következő lépés, mit tegyek most, ő biztos tudja, mint munkaügyis. Amit akar. Menjen, keressen munkát! Meglepő válasz volt, ugyanis majdnem elindultam agyaggalambot lőni... -.-" Több segítséget nem tudtam kicsikarni a hölgyeményből, szóval távoztam a helyszínről. Anya azt mondta, utánajár valami ismerősénél, hogy hogyan tudnám megvalósítani ezt a remek tanácsot, mert úgy látszik, hogy az előző infó nem volt túl használható. Vagy az is lehet, hogy csak én értelmeztem ezeket félre.
De mindegy. Akkor is találok magamnak valami melót! Túl sok mindenhez kéne némi zseton, amit a nyáron szeretnék csinálni...