Régi dolgok

Rájöttem, hogy ha a nyáron blogolni akarok, kénytelen leszek időnként csak úgy írni, mivel annyira sok dolog nemigen fog történni velem. Ám senkit sem akarok olvasnivaló nélkül hagyni, haha.
Továbbra is munka nélkül dekkolok itthon, bár volt olyan nap, hogy háromszor is érkezett hírlevél valamelyik diákmunkás oldaltól - ismeretlen okokból elküldték háromszor ugyanazokat az ajánlatokat. Természetesen mifelénk semmi. Kaptam egy másikat is, itthonról végezhető, napi 4 órás skype-os melót ajánlottak, de egyrészt furán nézett ki az oldal, másrészt az sem hozta meg a bizalmamat, hogy sok pénzt ígértek, ám nem mondták el, hogy ez mennyi, valamint azt sem, hogy mit is kéne csinálni. A jelenlegi tervek szerint csak akkor jelentkezem, ha minden kötél szakad. Akartam a könyvtárban is melót kérni magamnak, ott még szívesen is dolgoznék, de természetesen mi vagyunk a világon az egyetlen olyan település, ahol nyáron, amikor az emberek rá is érnének olvasni, a könyvtár egy hónapig zárva tart. Leltároznak. Ami azért is gáz, mert abban például tényleg szívesen segítettem volna. A tecsóban is volna munka, arra jelentkezem is, amint szerválok egészségügyi kiskönyvet. De erről majd úgyis beszámolok majd. Addig meg mindenki drukkoljon, hogy sikerüljön is :)
Ma megvolt a szokásos családi ebéd, utána pedig a nagyszülőlátogatás. Apai nagyszüleimnél épp ott nyaraltak (illetve még mindig nyaralnak) az unokahúgaim. Meglepően jól el tudtam velük beszélgetni, bár kicsit unfairnek tartom, hogy a fiatalabbik is csak hatodikba készül, mégis le kell hajolnia, ha puszit akar adni nekem, a 20 éves vén szamárnak. A 15 éves nővéréről meg ne is beszéljünk... Langaléta két teremtés, az biztos. :) Érdekes látni, hogy azok a kis izgő-mozgó lánykák hogy nőnek fel. Mindkettő már tervekkel néz a következő tanév elébe. Az ő év végi bizonyítványuk emlegetésére kereste elő a mamám a saját és a papám bizonyítványait. Igazán izgalmas volt nézegetni, mi mindent kellett az általános iskolásoknak tanulni a 40-es és az 50-es években! Írás, olvasás, fogalmazás, beszélgetés, környezet-és lakóhelyismeret, számolás és mérés, állattan, növénytan, embertan, kézimunka, hit- és erkölcstan, magyar történelem, és a szokásos fizika, kémia, tesi, orosz. Engem egy kicsit sokkolt, hogy az írásképet is osztályozták (a jegyei alapján mamám sem mindig örülhetett neki). Volt egy vagy két olyan tanév is, amikor 7 osztályzat létezett, az elégséges azt hiszem, a hármas volt, a jó pedig az ötös. Aztán jeles és kiváló. A bizonyítvány első oldalán volt egy kis táblázat, hogy melyik jegy milyen értékelést jelent - a maihoz képest kész kis mértékváltás volt :) Az egyik, katolikus elemi iskolás bizonyítványban megtaláltam a katolikus elemi iskolás gyermekek életrendjét. Végigolvastam, hát, voltak ám ott is szabályok! Csendben, kettesével elhagyni az iskolát tanítás után, szekerekre, kocsikra nem felugrálni, otthonról megfürödve, fésülten, rendben elindulni olyan időben, hogy a nebuló ne késsen el, a tanítás kezdetéig csendben a helyén ülve olvasgathatja a leckéjét, tanárainak minden kérésének eleget tesz, nem jár se kocsmába se táncmulatságba, helyette tanul vagy játszik, mert az építi a lelket, valamint nem iszik alkoholt s nem dohányzik, mert azok mérgek, melyek nemcsak a testet, hanem a lelket is mérgezik. És ez csak néhány a két oldalnyiból. Egy kicsit ilyenkor mindig rájövök, hogy szívesen élnék abban a korban. De mindig eszembe jut a második világháború, és beérem a régi bizonyítványok és a nagyszüleim csodálgatásával, amik/akik szerencsére mind épségben túlélték azt a kort, s most arról mesélnek az összegyűlt unokáknak... :)