Vége van a nyárnak...

... hűvös szelek járnak. Egyesek ilyenkor rendesen megfáznak. *büszkeségtől dagadva önmagára mutogat* Hát igen, Vralla néni takonykórral kezdi a szeptembert. Reggelre/délelőttre programot szerveztem, de több okból sem vagyok most alkalmas itthonról elmenetelre, szóval, úgy döntöttem, létösszegzést tartok mindenki hatalmas örömére.
Tehát, mint említettem, itt van az ősz, itt van újra. Általános iskolával szemben lakom, és most hallom, ahogy visítoznak szünetben a gyerekek, sőt, ha nagyon akarnám, komplett negyedikes matekórákat végig tudnék hallgatni. Természetesen nem akarom. :D Fura, hogy ők már tegnap elkezdték. Egy kicsit elkezdett hiányozni az az időszak... Kis nyugis, békés, aranyos általános iskolás napok... Színezd ki a bohócot... Számold meg a katicabogarakat... Válogasd ki a magánhangzókat a kupacból... Awww, de szerettem elsős lenni!! *.*
Végeztem a melóval. Érdekes volt... nem is gondoltam volna. Egy hónap a kölykök között azért elég sok mindenről megváltoztatta a véleményemet. Érdekes volt látni, mifélék ők, és mifélék a gondozónénik. Az utolsó napomon már játszani is tudtam a gyerekekkel, nagyjából szót értettem velük, ők is jöttek már hozzám, végül mégis hozzám szoktak. Volt egy kedvenc kisfiúm, nevezzük M-nek. Hatalmas, gyönyörű szemei voltak, s nagyjából öt méteres szempillái. Kis magányos gyerek volt, sajnos esélyes, hogy nem egészséges szegényke. Nemigen játszott semmivel és senkivel, beszélni még nem tud, csak mutogat (a franc tudja, mire, ráadásul), de az utolsó héten már magától kereste a társaságom. Eléggé a szívemhez nőtt, őt fájt a leginkább otthagyni... Nem hiszem, hogy emlékszik majd rám, vagy hogy feltűnik neki, hogy nem vagyok ott, de én mindig emlékezni fogok rá. :) Rájöttem arra is, hogy nincs rossz gyerek. Persze van szófogadatlan, meg rosszcsont, de ebben a korban egy gyerek még nem lehet magától rossz... Igen, tudom, ez alapvetés, de nekem mégis kellett köztük egy hónap, hogy megértsem. A felnőttekről viszont sajnos nem változott a véleményem... Egyet-kettőt közülük is eléggé megkedveltem, de néhányat nagyon nem. Észrevettem, hogy némelyik egyszerűen beskatulyázza a gyerekeket, és onnantól kezdve nincs lehetőség változni. Ha szegény kisfiú kiborítja reggelinél a tejet, akkor rossz, ha nem bírja levenni magától a kiscipőt, akkor rossz, ha véletlenül neki megy valakinek, akkor rossz, ha valaki elveszi tőle a játékát, akkor is ő a rossz, ha megváltja huszonhétszer a világot, akkor is rossz. Ez kicsit lehangoló volt... Eddig is tudtam, de most már végleg kőbe merném vésni, hogy nem szeretnék gyerekekkel foglalkozni, legalábbis nem ilyen kicsikkel. Nem azért, mert nem édeskék, vagy valami, hanem mert egyrészt más gyerekét én nem tudom rendesen szeretni, márpedig ha nem szeretem őket, nincs értelme foglalkozni velük, másrészt pedig megrekednék ezen a szinten, hogy a gyerekeket etetgetni meg pelenkázni kell... Lesznek nekem saját gyerekeim, azokkal elég lesz ezeket végigjátszani, nem kell egy életen keresztül. És továbbra is tartom, hogy nincs türelmem ötezer kisgyerekhez egyszerre. Soha nem is lesz. Mindenesetre a melót igazán élveztem, a többi diákmelós lány is aranyos volt, úgyhogy nincs egy szavam se. Tapasztalatnak pedig tökéletes volt. :)
Nem is tudom, volt-e már ennyire eseménydús nyaram, mint ez a mostani, de szerintem nem. Ami csak tudott, megváltozott, és az a legérdekesebb, hogy egyrészt kábé fel is tudtam fogni, és egyáltalán nem is bántam. Nem önmagamat akarom fényezni, vagy bármi, de egy csomó mindenben én is változtam, és ennek eléggé örülök. Hm, egész kis büszke vagyok most magamra :D Emberek léptek ki az életemből, és főleg emberek léptek be az életembe... Eszméletlen sok új ismerősöm lett, és mindet igazán megkedveltem, ami tőlem szintén kicsit szokatlan :) A legfontosabb változás természetesen Faffy, akinek már most is rengeteg mindent köszönhetek. :) Nélküle ezredannyira sem lett volna jó ez a nyár :)
No jó, mivel még mindig nem mehetek ki, önszántamból tovább fogom venni a svéd tankönyvemet onnan, ahol abbahagytuk év végén. Hmmm...

A nap svéd szava: höst, -en, -ar: ősz