3hegyen innen...

... bár inkább 3hegyen túl. Tegnap túra volt, életem első harmincasa, szóval pénteken ismét lezúztam Geldarhoz, hogy szombaton hajnalban ready legyek to go. Az esti városnézés és borozás fáradalmai ellenére se voltam képes aludni egy percet se, úgyhogy iszonyú fitten indultam el. Tatabányán találkoztunk Lamaziusszal, vééééégre megint! :) Komolyan mondom, iszonyúan hiányzott, hogy sztereóban halljam az állatságokat 8-9 órán keresztül :D Jó kis társaság voltunk mi négyen, és egy percig se unatkoztunk. Végre volt kivel ujjbökdösőst játszani (mert Lamaziusszal megbeszéltük, hogy olyat csakis egymással játszunk - hisz ki is értené meg rajtunk kívül a varázsát? *.*), sőt, sikerült abszolút tökélyre fejleszteni. Az új szabályok: hirtelen rántod elő az ujjadat (jaj, de hülyén hangzik :D), mint a cowboyok a pisztolyt, és csak hogy semmiképp se az utat, vagy a másik ujját nézd, közben farkasszemet kell nézni az ellenféllel, majd mikor végre sikerül megérinteni az ujját, el kell fújni a sajátodat - ismét, mint a cowboyok. Rögtönöztünk egy nagyon rövidke ITI-koncertet is. De tényleg, tényleg nagyon jó volt. Fáradtak voltunk, mint a kutya, 8 és fél órát meneteltünk a hőségben és a kitaposatlan utakon. Hihetetlen tájakat láttam! Nem győztem álmélkodni, szóval nagyon várom, hogy Geldar elküldje a fotókat :) Az tetszett viszont a legjobban, hogy magamat is megleptem, hogy milyen jól bírom a strapát. Nem nyafogtam, és csak egyszer kellett húzni - sőt, volt, hogy én húztam Zsófit, amire meg tényleg abszolút büszke vagyok. Geldar szerint még nem vagyok hősnő, hát legyen. De mindenképpen szintet léptem :D Nem kaptam viszont kitűzőt... :( De helyette van emlékbe egy-egy karcolásom a Gerecse nagyjából összes növényfajától, két leégett vállam és egy használhatatlan jobb lábam (érdekes dolgok történtek vele, szóval most cseppet sántítok, de remélem, majd elmúlik... mondjuk elég ronda... na mindegy). Meg persze egy rakás új rossz szóvicc és három napnyi szép emlék :)
Apropó, szép emlékek... történtek még velem szépségek :) Például, egyszer, még pár héttel ezelőtt megcsörrent a telefonom. Ismeretlen volt a szám... De amikor felvettem... Heló, banya, na mizujs? Tooooorch!! ^^ Csak úgy random felhívott. Ez nem sokkal az után történt, hogy írtam, hogy nem beszélünk. És simán elcsevegtünk egy csomót, ráadásul azóta még kétszer. Jaj, annyira örültem neki!! A másik, aminek örülök, hogy (részben, mivel el kellett lőnöm a határidő vége előtt a szülinapomra kapott könyvutalványt, részben kíváncsiságból) megvettem Lantos Gábor Száz nap északon című könyvét. 99 éjszakát töltött Svédországon, Feröeren, Norvégiában, Dániában, Finnországban, Izlandon és Grönlandon (összeadva annyit), és élményeit kiadta egy könyvben. Még csak nagyon keveset olvastam belőle, de előre látom, hogy nagyon jó olvasmány lesz! :)
És a legfőbb jó hírem: végeztem a vizsgaidőszakkal, ráadásul jobb eredményekkel, mint az előző félévben. Túl vagyok az első egyetemi évemen!! ^^ Hihetetlen, hogy szalad az idő *nosztalgikus világbabámulás közben zsebkendője sarkával a boldogság könnycseppjeit törölgeti vénséges szemei alól*! Az viszont már elég rossz, hogy nincs mit csinálni. Félre ne értsetek, imádok pihizni, de sajnos visszajött az időm agyalni. Egyáltalán nem jó, mert ha elkap a gépszíj és elgondolkodom bizonyos dolgokon, akkor nagyon el tud romlani a hangulatom. Az persze jó, hogy pár fontos dolgot van időm rendesen végiggondolni, az viszont nem, hogy ennek rendszeresen rossz lesz a vége - pedig nem kéne, egyszerűen csak van egy ilyen hülye szokásom. Néha, amikor már magamat is kétségbe ejtem a negativitásommal, leemelek a könyvárban egy könyvet a polcról, ami vagy önbizalomnöveléssel vagy pozitív gondolkodással foglalkozik, és mindig arra a következtetésre jutok, hogy ez hülyeség és igenis én csinálom jól. Legutóbb (pár hete) is ezt tettem, és bár a feléig se olvastam el a könyvet, megállapítottam, hogy van értelme annak, ami le van írva benne. Ennek eredményeképp továbbra is hülyeségeken agyalok (azt nem olvastam már el, hogy azt hogy lehet elkerülni), de legalább hamarabb abbahagyom :D
De most megyek, élvezem a semmittevést, és nézek egy True bloodot. Ezer éve nem láttam, fogalmam sincs, hol tartok :D De előtte néhány kép és némi zene (tegnap este hallottam először, Lamazius mutatta).
További minden szépet és jót! :)

Ugye, milyen gyönyörűek? :)