Itthon is jó, de ott is nagyon jó volt

Hiába próbáltam valami hangzatos címet találni csehül, a Google nem tűnt túl megbízhatónak, szóval feladtam.
Ismét túl vagyok ezen-azon. Az alapvizsgám írásbeli része csak cseppet volt horrorisztikus. Az eredményt még nem tudom, de lehet, hogy ez nem is baj. Ma délután pedig volt egy "szimpla" svéd szóbelim, ami azért volt érdekes, mert eddig nemigen beszéltem. Négyest kaptam!! A nyelvtudományom is sikerült, szóval eddig egész jól állok. :) Brnót is megjártam. Pénteken reggel indultunk a kis kóruskánkkal. Előre beosztottuk, hogy ki hol száll meg (egyetemisták szállásoltak el minket), de mikor odaértünk, kiderült, hogy néhány kis drága visszamondta. Az én Mario nevű jelöltem is úgy döntött, hogy inkább azt szeretné, ha az első estémet fáradtan, éhesen és nyűgösen szálláskeresgéléssel tölteném. Szóval négy másik lánnyal még elcsücsülgettünk a buszmegállóban éjnek évadján, és vártunk a buszra. Mario így természetesen egyre szimpatikusabb lett... A haragom viszont csak addig tartott, míg meg nem érkeztünk Eva-Karinhoz, aki az ottani skandinavisztikán svéd lektorként funkcionál. Komplett emeletet kaptunk ágyakkal, saját fürdőszobával és konyhával. Minden reggel készített nekünk reggelit, és az se zavarta, amikor utolsó éjjel (?) hajnali négykor estünk be hozzá, ráadásul nem is színjózanon és fellármáztuk, sőt, reggelire palacsintát és muffint sütött nekünk, mert "tudja, hogy egy ilyen éjszaka után kiadós reggelire van szükség". Gyakorlatilag ő volt ott a mi tündérkeresztanyánk. :) A város maga gyönyörű volt, na persze nem a külváros. Az olyan... semmilyen volt. De a templomok, a régi házak fantasztikusak voltak! A tömegközlekedésbe is szépen belejöttünk. Általános tapasztalat volt, hogy a közlekedés kicsit kaotikus és felfoghatatlan, a buszok és a villamosok pedig meglehetősen emlékeztettek a BKV-ra. A program szintén kicsit szervezetlen volt, de szerencsére úgy vagyunk összerakva, hogy így is, úgy is élveztük a dolgokat. Délelőtt workshopok voltak az egyetemen. Először Eva-Karinnal énekeltünk svéd gyerekdalokat. Fantasztikus volt! Táncolni meg mutogatni kellett közben. Nagyon régen nevettem ennyit! A kedvenc részem az volt, mikor az egyik barátom sírni kezdett a röhögéstől az egyik dal közben és kiszaladt a folyosóra lehiggadni, majd mikor visszatért, egy újabb dalocska közepén tartottunk és vakaróztunk, mint a majmok, mert majomról szólt a dal. A világ egyik legnagyobb bűne, hogy sehol se találom a dalt a tánccal együtt, szóval nem tudom feltenni ide a videót, pedig azt látni kell! A második workshop a mi karnagyunkkal volt, azon sok új nem történt, pár dalt tanítottunk a cseheknek. A harmadikon egy cseh lány mesélt picit a feröeri balladákról, majd énekelt egyet úgy, hogy a refrént nekünk kellett énekelni. Megtanította a hozzá tartozó körtáncot is. Elképesztően hangulatos volt, a lány pedig csodálatosan énekelt. Gyönyörű hangja volt! Remélem, egyszer még híres lesz és mindenki meg fogja ismerni. Méltó volna rá :) Esténként kocsmákba mentünk, mindig máshová. Én nem szeretem a sört, de a cseh sör tényleg nagyon jó! A fellépésünk jól sikerült, közösen énekeltünk a cseh kórussal (meg nélkülük is). A koncert végén Eva-Karin elénekeltette a csehekkel a majmos dalt táncostul. Mi sem akartunk azonban kimaradni belőle, úgyhogy páran felszaladtunk a színpadra, és a szép kis egyenruhában, relatív komoly megjelenésben nevetéstől vörös fejjel énekeltük, hogy ismerünk egy kis majmot, aki nagyon laza és össze-vissza vakarózik és tekergeti a farkát, s ezeket magunkkal illusztráltuk is. Érdekes volt nézni a többiek arcát, akik ezt nem vállalták fel. Volt, aki csak kinevetett, volt, aki helyettünk akart elsüllyedni, és volt, aki lemondóan mustrált minket, pedig nagyon vicces volt! Minden viszontagság ellenére mindannyian fantasztikusan éreztük magunkat! Kicsit szomorúan is szálltunk fel a buszra, pedig akkor még nem is sejtettük, hogy két órát fogunk állni a semmi kellős közepén, mert a buszt szerelni kell. Szóval, ott álldogáltunk, és küzdöttünk a szúnyogokkal, amik mindenáron fel akartak minket falni. Játszottunk sherifeset, szivárványosat, térdcsapkodósat, és egyebeket. Két óra késéssel értem haza, fáradtan, mint a fene. A svéd négyesem emiatt is kész csoda :D De mára ennyi :)
Az egyik cseh lány javasolt nekem bandákat, és az egyiküktől nagyon tetszik egy szám. Nem tudom eldönteni, hogy azt linkeljem, vagy a feröeri ballada Tyr-verzióját. Mhm. Legyen mindkettő :D